79580. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa konzerválására

- á -ket oíy tömegben vezethessünk be, hogy minden oltási töltet bosszú időre elegendő impregnálási készletet képvisel. Az eljárás kivitele a következő: A fadarabot, alkalmas szerkezet segítségével, több oltónyílással látjuk el, mely nyílásokat 4—8 cm. mélységben és egymástól 6—8 cm.-nyi távolságban szúrjuk be a fa körül vezetett spirális mentén. Az oltónyílásokat létesítő furatos fecskendezőcső kihúzása közben, vagy pedig már annak beszúrásakor a fecskendezőcső furatán át nagy töménységű oltópépet vezetünk be, még valamivel többet, mint amennyi a feeskendezőcső visszahúzásakor felszabaduló térfogatnak megfelel. A fa a behatoló szerszám fölött és alatt megreped, úgy hogy az oltópép még ebben a résbe is behatol. Bizonyos nyomásra van szükség, hogy az; oltóanyagot a fecskendezőcsövön ál a kiömlési nyílásokig eljuttassuk. Az impregnálómassza célszerűen a vegyszerek három különböző csoportjából összetett keverékből áll. Az első csoport nagy osmotikus nyomást létesít, a második rendkívül nagy antiszeptikus erővel bír, a harmadik pedig igen sokáig tartó hatást fejt ki. Az első csoportba tartozó, célszerűen alkalmazható vegyszerek: a fémek kloridjai, nevezetesen zinkklorid, magnéziumklorid, kalciumklorid, továbbá cukoroldatok. A második csoportba tartoznak: a sz-ublimát (HgCh), szerves dezinficiálószerek, pl. phenol, kresol vagy nitrotermékek, fluor- vagy chrómvegyületek. A harmadik csoportba tartoznak a nehezen oldható antiszeptikumok vagy fémporok, melyek lassan alakulnak át a talajban és ezáltal az oltási hasíték környékét évtizedekre infiltrálják a rothadást gátló oldatokkal. Rendkívül előnyösnek mutakozik, pl. a következő oldat: 80 r. telített klórkalciumoldat, 15 r. kaliumchromat, 5 r. porított vörös réz. Egyrészt az oldat gyors kifolyásának meggátlására a fecskemlezőcső visszahúzása közben, másrészt a pépszerű konzisztencia elérésére, közömbös a szemcsés anyagokat adagolunk a keverékhez, pl. téglalisztet,' üvegport megőrölt horzsakövet, sejtkovát vagy effélét. Előnyös, ha az impregnáláshoz használt fa nedves ós oltás után, kiszáradás ellenében védett állapotban tároljuk, ha a konzerválást azonnal az egész törzsben akarjuk előidézni. Erről azonban le is mondhatunk és a törzset inkább szárazon hagyhatjuk. Ebben az esetben az oltási töltetek nem oldódnak a helyszínén és a tulajdonképpeni konzerválás csak akkor áll be, ha nedvesség támadja meg a törzset. Ez a nedvesség önmagától vándorol tovább a törzsben, eközben oldja az oltóanyagot és ezt az anyagot és vele együtt a konzerválást is végigviszi a törzsön. Ennek az eljárásnak előnye első sorban abban van, hogy rendkívül alapos iinpregnálást érünk el, mimellett a természetszerűen hosszú impregnálási tartamra már a faipari felhasználásának idejét vesszük igénybe. Minél nedvesebbek a fák később a földben vagy levegőn, anná* gyorsabban megy végbe az impregnálás és annál hatályosabb az oltóhatás. A. vegyszerek sajátos kombinációjával rendkívül hatályos konzerválást érünk el, konzerválószer megtakarítása mellett. A vegyszerek harmadik esoportjának hozzáadása lehetővé tészi a fa hatályos védelmét még akkor is, ha a talaj nedvessége a vegyszerek egy részét kilúgozná. Szabadalmi igény: 1. Eljárás fának a szabad levegőn való konzerválására, jellemző azáltal, hogy üreges, tűszerűen kiképezett beszóró szerszámok beszúrásánál vágy visszahúzásánál ezen szerszámokon át pépszerű oltóanyagot vezetünk be a fába.