79580. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa konzerválására
Megjelent 11)22. évi október lió 18-án. MAGYAR KIRÁLYI WFFLFF SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 79580. szám. VTII/c. OSZTÁLY. Eljárás fa konzerválására. LAUBE HERMANN GÉPNAGYKERESKEDŐ DRESDEN FR.-BEN. A bejelentés napja 1921 lebruár hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1920 lebruar hó 28-ika. Eddigelé a fa impregnálásával mindjárt a fának valamennyi veszélyeztetett részét óhajtották megvédeni. Ezt a hatást csak tetemes dezinficiálószer ráfordítása árán és terjedelmes készülékek segélyével sikerült elérni, mely készülékek azonfelül még nehezen is voltak szállíthatók. Azok a kísérletek, melyek a nyomókazánban végzett impregnálásnak szállítható impregnáló berendezésekben eszközölt foganatosítására irányultak, nem küszöbölik ki azokat az elvi hátrányokat, hogy nagy befektetési tőkét kell kamatoztatni és hogy az impregnálás mélysége, az alkalmazott nyomás ellenére, attól függ, vájjon a fa az impregnáló folyadékot könnyedén felveszi-e? Ebben a tekintetben a különböző i'afajták különbözőképpen viselkednek, Tűlevelűek, melyek növésük alapján vezetékpóznák céljaira legalkalmasabbak volnának, csak a kerületi övben impregnál hatók. De lombos fáknál is a minden oldalról zárt fasejt (trachoida) ellentál 1 az impregnálószer felvételének. A mag mindig ment marad az iinpregnálástól. Ezen a tényen még azok a kísérletek sem Változtattak, melyek felhasítással, illetve a törzsbe való beszúrásokkal igyekeztek a nyomó kazánban foglalt impregnálófolyadék behatását megkönnyíteni. A találmány lehetővé kívánja tenni az impregnálási eljárásnak a nyomókazántól való független ítését és a fának a szabad leyegőn való kezelését, akár a fa. vágási helyén, akár a már beépített épületfán. Emellett a találmány lehetővé óhajtja tenni, hogy az impregnálást tet szőleges mélységig vihessiik és egyúttal meg legyen annak a lehetősége, hogy az impregnálószer úgyszólván tartalékban és elhasznál atlanul maradjon meg mindaddig, míg nedvesség nem éri a fát. Csak amikor a fát nedvesség éri és ennek következtében konzerválásra szorul, akkor induljon meg a konzerválás önmagától. A találmány lényege az, hogy a konzerválandó fát a célnak megfelelő, ismert vegyszerekkel helyenként beoltjuk, még pedig úgy, hogy a konzerválószert üreges, tűszeríí szerszámokon át, a beszúrás vagy visszahúzás közben a fába bevezetjük. Az erre a célra szolgáló oltómassza konsistenciája pépszerű, úgy hogy ki nem folyhat. Ezen oltási mód megadja annak lehetőségét, hogy nagy töménységű vegyszere-