79568. lajstromszámú szabadalom • Patkány és egérfogó

Megjelent 1922. évi október lió 18-áit. MAGYAR KIRÁLYI ffl|J SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 79568. szám. X/e. OSZTÁLY. Patkány- és egérfogó. LÓRÁND SÁNDOR IPARMŰVÉSZ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 junins hó t2-ike. Jelen találmány tárgya patkány- és egérfogó, mely rendkívüli egyszerűsége, olcsósága, 'biztos működése és nagy teljesítőképessége által tűnik ki. Különös előnye jelen patkány- és egérfogónak, hogy csak igen kevés könnyű és könynyen szállítható alkatrészből áll; bárhol gyorsan felállítható és üzembehely ezhető, amihez nem szükséges egyéb, mint bármilyen vízzel telt vödör vagy esetleg gödör, mely fölé a fogókészüléket felállítjuk. Jelen patkány- és egérfogó a fogókészülékeknek azon csoportjába tartozik, melyeknél a csalétket elérni igyekvő állat billenőhídra jut, mely az állat súlya alatt lesülyed, miáltal az állat lezuhan és a. billenőhíd alatt elrendezett víztartó nyba. lnill. Jelen találmány elvén a fogókészülék csupán ezen billenőhidat vagy hidakat felvevő és csalétekkel felszerelt keretből és ahhoz csatlakozó oly lábakból áll, melyek mentén alz állat, a csalétek elérése céljából a billenőhidra felkúszhatik. Mellékelt rajzon látható jelen találmány egyik példaképen! kiviteli alakja és pedig oldalnézetben és függélyes keresztmetszetben. A patkány- és egérfogót tehát következő alkatrészek alkotják: a (b, b) billenőhíd, az (o) oldalfalak és (k) összekötőlécek által alkotott keret, melybe a (li) billenőhidak forgathatóan vannak beerősítve, továbbá ezen keret két végéhez csatlakozó (1) lábak, melyek olykép vannak kiképezve, hogy azok mentén az állat felkúszik, hogy a keret felett elrendezett csalétket megközelíthesse. Kiegészítheti még jelen találmányt az (o) oldalfalakon nyugvó (f) fedőlap, melyre a csalétek lehet horog segélyével ráakasztva s mely egyszersmind a (b) bi 1 lenőhidaknak átfordulását is megakadályozza. Ezen fedő azonban nem lényeges része a találmánynak, mivel a csalétek az oldalfalak között kifeszített drótra, vagy ehhez hasonlóra helyezhető; a (b) hidak átfordulását pedig az oldalfalakon elrendezett ütközők akadályozhatják meg. A (b) billenőhidak súlyviszonyai forgástemgelyükhölz viszonyítva olyanok, hogy rendesen vízszintes helyzetet foglalnak el, miközben súlyosabb végükkel a (k) össziekötőléceken fekszenek fel, és csak akkor, ha az állat a billenőtengelyen túl halad, jutnak ideigle-