79562. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulosexanthogenátoldatok előállítására

hidrátot választják le, melyet viscoséből ásványi savakkal való kicsapatással vagy megfelelő hosszú idei melegítéssel kapunk és hogy oldatai cuprisókkal sárga szineződést mutatnak és jódoldatok által kicsapatnak, mind a mellett szólnak, hogy a eellulóze legmagasabb rendű xanthogenát alakzatainak egyikével van itt dolgunk. A jelen cellulozexanthogenát oldatai igen figyelemreméltó tartósságukkal tűnnek ki. Szobahőmérsékletnél 18—22° 0-on hetekig lehet azokat állani hagyni, anélkül, hogy megalvadásuk következnék be. Ha ilyen oldatokat kapilláris furatokon, illetve fúvókákon, vagy hasítékokon át ásványi savakba fecskendezünk be, azok figyelemreméltó gyorsasággal átlátszó, tiszta és rendkívül szilárd szálakká, illetve hártyákká merevednek meg, melyek utólagos kimosás és szárítás után szép fényűek és száraz, valamint nedves állapotban figyelemreméltó szilárdságúak lesznek. A jelen xanthogénoldatok nagy tisztasága folytán a koaguláló fürdők rendkívül kis mértékben mocskolódnak be és ennek folytán kitűnően kihasználhatók és igen sokáig használható. A- koagulált szál, illetve film (hártya) sem tartalmaz semmi említésreméltó mennyiségű tisztátlanságot, ami könnyű és gyors kimosását teszi lehetővé és a kész szál, illetve film nagy szilárdságát eredményezi. További fontos műszaki haladás, hogy a jelen eljárás szerint nyers viscoséből kapott és a legalaposabban kimosott xantliogénát oldatai már pusztán ásványi savakban (pl. kénsavban vagy effélében) tiszta, átlátszó és szilárd fonatokká és hártyákká koagulálnak, úgy hogy sók vagy glukóse vagy effélék hozzáadása felesleges. Az oldatok minden olyan célra alkalmasak, aminőkre nyers vagy tisztított viscosét használnak, (tehát pl. mesterséges szálak vagy fonalak, főleg műselyem, hártyák (filmek), plasztikus masszák (celluloidszarú-, elefántcsont-, békateknő és efféle pótlóanyagok) előállítására, szövetek appreturájához és töltésére, textilnyomásra, mindennemű mázakhoz és bevonatokhoz, papirenyvezéshez, stb. Az eljárás foganatosítására célszerűen állott (érett) nyers viscosét, melynek nem túlságos nagy a koncentrációja, célszeszerűen folytonos kavarás közben, 60—80" C-ra. melegítünk. Ennél a hőfoknál a nyers viscose kocsonyává alakul át. Ezt a kocsonyát azután, célszerűen folytonos kavarás közben, annyi ideig tartjuk ezen a 60—80° O-on, míg egy az anyalúgban szuszpendált csapadék ki válása következik be, mely rögtön könnyen és gyorsan mosható ki hideg vízzel, anélkül, hogy ebben niegduzz-adna és mely megtörtént kimosás után, nátronlúgban könnyen és igen jól folyó oldatokká oldódik, melyek körülbelül 8—10% szilárd marónátron! tartalmaznak. Túlságos hosszú idei melegítést kerülni kell, mert különben a kiválasztott xanthogenát az ismert cellulózehidrátba megy át, melyet eddig viscosenak, pl. 90° C-ra való megfelelő hosszú idei melegítésével kaptak. Túlságos rövid idei melegítés is kerülendő azonban, mert különben a kiválasztott test, illetve a,z elkülönített kocsonya nem mosható ki egyszerűen hideg vízzel, hanem ebben megduzzad és vagy egészen, vagy csak részben oldatba megy át, úgy hogy nem kezelhető közvetlenül vízzel, hanem sóoldattal kell azt kezelni. Megfelelő gyakorlattal minden esetben sikerül a helyes időpontot megtalálni és a melegítést idejekorán abbahagyni. A reakció végpontját legjobban azon ismerhetjük fel, hogy a sűrű kocsonya, mely a kavarórúdnak, illetve kavarószerkezetnek bizonyos ellenállást nyújt, hígabb lesz és olyan csapadéknak ad helyet, mely egyenletesen van elosztva a híg anyalúgban és a kavarórúdnak, illetve a kavarószerkezetnek Csekélyebb ellenállást nyújt, mint a megelőző kocsonya. Míg ugyanis a kocsonya rátapadt a kavarórúdra, illetve a kavarószerkezetre, addig