79541. lajstromszámú szabadalom • Födélszékkötés
az (a) felső övelemeknek egymáshoz és a (d) falelemekhez való csatlakoztatása csakis a felső övelemek alsó részéri történik és pedig azáltal, liogy az (a) szerkezeti elemek végeik felé vékonyodnak (1. és 5. ábra), akár pedig oly módon, liogy az ezen elemekből összetett rácsos tartó felső öve a csomópontokban bemetszésekkel vagy rovátkákkal van ellátva (2. és 3. ábra). Ha a kötők hengerelt vasból készülnek, tehát a felső övrudak I-, Q- vagy Z-vasakból állnak, akkor az alsó karimák egyikét a nyomásátvitelhez szükséges keresztmetszetfelület fcel csatlakoztatjuk. A csomópontokat kapcsoló (g) elemek tehát célszerűen csakis az övrúdszelvények alsó részéhez fekszenek (4. ábra). Ez a kiképzés az (a) elemek szekundér hajlítási igénybevétele folytán az alsó övben fellépő húzóerők következtében a felső övrúd jelentékeny tehermentesítését biztosítja, mely számítással igazolható lényeges anyagmegtakarításban nyilvánul. Emellett a szerkezet tiszta erőhatást biztosít, amennyiben a bemetszések meggátolják, hogy bizonytalan összeköttetések folytán adalékos feszültségek jussanak a felső övből a rendszercsomópontokba. Az elrendezés további előnye abban áll, hogy az (a) egységelemek oly fedélkötők előállítására használhatók, melyek egymástól fesztávolság tekintetében jelentékenyen eltérnek, amennyiben pl. az ívkötőt a felső övben négy elem helyett hatból vagy nyolcból állítjuk össze; ezen elemek mellett számítás szerint mindig a megengedhető határokon beiül vétetnek igénybe, anélkül, hogy kis fesztávolságoknál bárminő tekintetben tiílságos nagyra lennének méretezve. Az ilyen egységes szerkezeti elemek tehát készletre gyárthatók, hogy szükség esetén bármikor gyorsan rendelkezésre állhassanak. A kötés (e) alsó övei csak húzóigénybevételeket vesznek fel és így gömbölyű vasakból, laposvasakból vagy egyszerű szelvényekből, továbbá élre faragott fából állhatnak és az elrendezés ív- vagy manzárd| tetőknél célszerűen olyan, hogy az alsó övnek csak egy ^cl) csomópontja van, mely erősen felfelé van tolva, tehát az (,f) kötőtámaszok összekötővonala fölé van helyezve, oly célból, hogy minden terhelési esetben kizárólag húzóerőknek a (d) falelemekben való fellépte biztosítva legyen. Szabadalmi igényeli: 1. Fedélszékkötés két vagy több húzásra és nyomásra igénybevett, nagyobb lioszszúságú felső övrúddal és a rendszercsomópontok összekötési pontja felett fekvő súlyponttengellyel, azáltal jellemezve, hogy a rendszercsomópontok között ható nyomóerőknek a kötés felső övének a szekundérhajlitás által igénybevett részébe való kedvező átvezetésére a szomszédos felső öveknek csak alsó részei vannak egymáshoz csatlakoztatva. 2. Csomópontkiképzés az 1. igényben védett fedélszékkötés számára, azáltal jellemezve, hogy a kötés felső övének felső öve a rendszer csomópontjaiban bemetszésekkel van ellátva, oly célból, hogy tiszta erőhatás biztosíttassák és adalékos feszültségeknek a csomópontokban való fellépte kikiiszöböltessék. 3. Az 1. és 2. igényben védett fedélszékkötés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a felső övrudak hengerelt tartókból (tehát I-, vagy Z-vasakból) állnak, melyeknél csak az alsó karima van a nyomásátvitelhez szükséges keresztmetszetfelülettel csatlakoztatva. 4. Az 1. és 2. igényben védett fedélszékkötés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy ugyanazon felső övrudak egymástól lényegesen eltérő fesztávolságig kötőkhöz alkalmazhatnak, miniellett csak a felső övrudak száma változik, míg az igénybevétel csak jelentéktelenül módosul.
