79527. lajstromszámú szabadalom • Üreges tartószárny repülőgépekhez

Megjelent 1922. évi október lió 12-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 79527. szám. V/h. OSZTÁLY. Üreges tartószárny repülőgépekhez. DK

ING. JUNKERS HUGÓ TANÁR DESSAUBAN. A bejelentés napja 1920 augusztus hó 24-ike. Elsőbbsége 1S16 december hó 22-ike. A találmány tárgya teljesen fémből való tartószárny, repülőgépekhez, amely első sorban úgynevezett önmagát tartó szárny gyanánt készül, amelynél tehát külső feszítő közegek nem találnak alkalmazást. Repülőgépekhez való tartószárnyak rendesen oly módon készülnek, hogy rendszerint két hossztartóból (gerincből) és számos haránttartóból (bordából vagy feszítőrúdból) álló vázra szövetből, fafurnérból, vagy másefféléből való burkolatot feszítenek ki. Ismeretesek olyan szárnyszerkezetek is, amelyeknél kettőnél több hossztartó van elrendezve. Ezen szerkezetnél a váz által felveendő erők jobb elosztását érjük el és a szerkezet szárnytöréssel szemben az egyik hossztartó megsérülése vagy törése esetén bizonyos fokú biztonságot nyújt. Repülőgépekhez való tartószárnyak hossztartóit rudakból rácsos tartók alakjában is szokták kiképezni. Az eddig ismeretes szárny szerkezetek lényeges hátránya ^bban van, hogy az általánosan szokásos engedékeny, legfeljebb csak húzóerők átvitelére alkalmas burkoló anyag talál alkalmazást. A burkolóanyag engedékenysége miatt szükséges, hogy a helyes szárnyalak biztosítása és megtartása céljából, valamint az elcsavaró erők felvétele végett számos haránttartót rendezzünk el, ami a szárny előállítását megnehezíti és súlyát növeli. A levegő ellenállásától eredő és a szárnyra ható erők átvitele végett továbbá rendszerint még külön szélrácsra van szükség a hossz- és a haránttartók között. A találmány értelmében az üreges test gyanánt kiképezett tartószárny a szárny hosszirányában fekvő rácsos tartókból és ezeket a tartókat minden oldalról körülvevő bádogból való burkolatból áll, amely a repülés irányában fekvő, a burkolatot merevítő kiemelkedésekkel vagy alakzatokkal, mint például hullámokkal vagy máseffélékkel van ellátva ós a váz alkatrészeivel a szárnyfelületen elosztott számos pontban szilárdan van összekötve. Alakos lemezek használata repülőgépek számára való tartófelületek gyanánt szintén ismeretes már, ezen esetekben azonban csak nagyon vékony tartófelületekről van szó, amelyek vastagsága a lemez vastagságával egyenlő, tehát nem olyan üreges testekről, mint aminők a találmány tárgyát képező tartófelületek. Az eddig ismeretes elrendezésnél az ismertetett oknál l'ogva a hullámokhoz képest haránt fekvő és a szárnynak a szükséges merevséget kölcsönző hevederek szabadon fekszenek a légáramban, tehát további káros légellen-