79525. lajstromszámú szabadalom • Női kalaptartó
6. ábrán pedig a fogantyú gombján át vett metszet és a benne elrendezett rúgó látható. A minden oldalról zárt (a) tokban a félköralakúan meghajlított (b) tű van befektetve, melynek szögalákban meghajlított szabad (e) vége a tokon hatol át. A szabad (c) vég lándzsaalakúan lapos és csúcsa mögött a (cl, d) rovátkákkal van ellátva (5. ábra). A fogantyú a rövid lapos (e) hüvelyből és az üreges (f) gombból áll. A gombban a besajtolt (i) nyugasz van az U-alakú (g) rúgó számára kiképezve (6. ábra). A tok hátsó falának (k) mélyedésében (2. és 4. ábra) az (m) lemezrúgó ván (l)-nél szegecsek segítségével megerősítve; ezen rúgó vége a besajtolt (n) dudorodással vagy léccel van ellátva, e mögött pedig az (o) kivágás van alkalmazva. Az .(m) rúgóval együtt van a tok hátsó falán (s)-nél megerősítve a rugalmas (p) gerinc, mely a rávarrásra szolgáló (q) nyílásokkal ellátott lábban végződik, fönt pedig az ugyancsak a rávarrásra szolgáló (r) nyílással ellátott szárnnyal az (a) tokon túl ér. Használat alkalmával a tartót a tű szabad, hegyes (c) végével belülről átdugjuk a kalapon és (q)-nál és (r)-nél rávarrjuk a kalapra. Ezáltal a (q) nyílásokkal ellátott láb egyidejűleg megadja a tartónak helyes magassági helyzetét a kalapban, miután a láb a kalap alsó szélével szinel. A (b) tű szabad végére ezután rádugjuk az (e, f) fogantyút, amikor is az (e) hüvelyt a lándzsaalakú lapos (c) részre csúsztatjuk mindaddig, amíg a (g) rúgó a (d, d) rovátkákba nem csappan. Ezáltal a fogantyú el nem mozdíthatóan rögzítve van. Miután úgy a (c), mint az (e) rész lapos, a fogantyú a tű forgásánál nem kophat. A kalapnak a frizurán való megerősítésnél a (b) tűt az (f) fogantyúval kilengetjük az (a) tokból (3. ábra). Ekkor a tű a frizura egy részét megfogja. Annak következtében, hogy az (a) tok csak (s)-nél van a rugalmas (p) gerincen megerősítve, kívülről az (f) fogantyúra kifejtett nyomás által az (a) tokot többé vagy kevésbé a frizurához szoríthatjuk és ezáltal több vagy kevesebb hajnak a (b) tű által való megfogását idézhetjük elő. A tartó jó működési módja szempontjából igen lényeges az (m) rúgó kiképzése. A (b) tű végső helyzeteiben az ím) rúgó (n) léce a tű elé fekszik és azt kezdeti és véghelyzetében elreteszeli (1. és 2. ábra), mimellett (o) kivágása egyidejűleg rugalmas ágyazást kap a tű számára. A körüllengetésnél a tű a rúgó (n) dudorodásán átsiklik és a rúgót a tok (c) mélyedésébe beszorítja, úgy hogy hátrányos súrlódások ki vannak küszöbölve. A tűnek a tokban való kotyogását ezáltal teljesen lehetetlenné tesszük, a tű forgása emellett igen könnyen eszközölhető, a tartó önként való nyitódását pedig a tű elretteszelése zárja ki. A tű nem léphet ki magától tokból, a kalap levételnél az esetleg kinyúló tű nem ragadhat meg hajszálakat, a frizura tehát nem rontatik el. Szabadalmi igények. 1. Női kalaptartó, tokból kilengethető, rúgó által befolyásolt, félköralakú tűvel, azáltal jellemezve, hogy a rúgó (o) kivágásában ágyazott (b) tű kezdeti és véghelyzetében a rúgó besajtolt (n) dudorodása által, melyhez a tű hozzátámaszkodik, el van reteszelve, mimellett a tű könnyű forgathatása végett az (m) rúgó a tok (k) mélyedésébe szorítható vissza. 2. Az 1. igényben védett női kalaptartó foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (b) tű szabad (c) vége lapos, lándzsaalakúan kihegyezett és a (d) rovátkákkal van ellátva, a lapos (e) vezetőhüvellyel ellátott fogantyú üreges (f) fejrésze pedig az (i) nyugaszba befektetett (g) rúgót hordja, mely a fogantyúnak a (c) tűrészre való rácsúsztatása alkalmával a (d) rovátkákba csappan.
