79455. lajstromszámú szabadalom • Fűtőcsöves túlhevítő

ilyen formában, nem pedig a többi részt, vagyis nem azokat a csöveket Ali. csőrészeket, melyek a nedves gőzt bevezetik és a túlhevített gőzt kivezetik. Különösen az utóbbi csöveknek, ill. csőrészeknek kell, amennyire csak lehet, rövid áramlási pályát alkotniok, vagyis lehetőleg rövidnek kell lenni annak a zónának, melyben a tűzgázok hőmérséklete többékevésbé már megközelíti a túlhevített gőz hőmérsékletét vagy már alacsonyabb ennél, tehát ahol már meg van a lehetősége annak, hogy a gőztől hő származik vissza a tűzgázokhoz. Ezt a túlhevítés legmagasabb fokának elérése céljából meg kell akadályozni. Ha a csőfejet csavarvonalalakú gőzpályával szerkesztjük, ami mindig az előnyösebb megoldás, akkor ez a fej vagy csak egy egyszerű külső vagy egy egyszerű belső csavarvonalalakú gőzpálvával vagy pedig egy kettős, ill. többszörös (külső és belső) csavarvonalalakú gőzpályával birhat, A csőfej kivülről vagy simán vagy csatornaalakúan képezhető ki. Egy különleges foganatosítási alak szerint a csőfej egy kettős csőből állhat egyenes vonalú gőzpályákkal. Ezek a különböző foganatosítási alakok a mellékelt rajzokban vannak feltüntetve: A gyakorlat számára legcélszerűbbek azok a foganatosítási alakok, melyeknél a külső felület teljesen sima, mint a 4., 5., 7., 8. és 9. ábrák szerint, vagy majdnem teljesen sima, mint a 3. ábra szerint. Ezek a foganatosítási alakok azzal az igen fontos előnnyel birnak, hogy azokon pernye nem gyűlhet össze és a fütőfelület egy részét nem teheti többé-kevésbé hatástalanná. Igaz ugyan, hogy az előbb nem említett foganatosítási alakoknál sem súlyos a pernye általi káros befolyásoltatás, mivel a tulajdonképeni túlhevítő szerv, a csőfej, a régi túlhevítőkkel ellentétben aránylag rövid, amennyiben mint az előzőkben kifejtetett, feltétlenül a füstcsőnek legforróbb részéljen fekszik. Az előzőkben már említett csőfejeknél azonban pernyelerakodás egyáltalán nincs. Az 1. ábrán feltüntetett foganatosítási alaknál a csőfej egyszerű, külső csavarvonalalakú gőzpályával bir. Itt a túlhevítő (a) csavar a nedves gőzt bevezető (b) eső végéhez csatlakozik és az abban magas fokig felhevített gőz (cl)-nél az egyenes (c) csőbe áramlik be, mely a túlhevített gőzt a gyüjtőszekrénybe vezeti. Az (a) csőcsavarnak hosszát a (b) és (c) csövek és a füstcső hosszához viszonyítva a körülmények szerint szabjuk meg, amikor is a kazán szerkezete, a tüzelőanyag minősége, stb. mérvadó. Ugyanez áll a többi foganatosítási alakra nézve is. A 2. ábra szerint szintén egy egyszerű külső (a) csavarcső van alkalmazva, csak más alakban. Egyébként ugyanazok a betűk az azonos részeket jelölik az 1. ábrához viszonyítva. A 3. ábra szerinti foganatosítási alak az 1. és 2. ábrától abban tér el, hogy itt a szintén egy külső egyszerű gőzpályával bíró esőfejnek külső felülete simán van kiképezve, amennyiben a csőmenetek megfelelő harántmetszettel szerkesztve szorosan egymás mellett fekszenek. 4. ábra egy hasonló, de valamivel egyszerűbb foganatosítási alakot mutat, melynél a (c) gőzkivezető cső egy egyszerű (de esetleg többszörös) (c2) spirálissal van körülvéve, mely az (e) tokba van foglalva. Hasonló tok van az 5. ábra szerint is alkalmazva, csakhogy itt a tokban egy sajátságosan alkotott (a2) csavarcső van elrendezve, melybe a gőz a (b) csőből áramlik be és mely csavarcső végén a gőz az (e) tokba és aztán a (c) esőbe áramlik. Míg az eddig leírt foganatosítási alakoknál csak egy egyszerű külső (1. és 4. ábra) vagy egy egyszerű belső (5. ábra) gőzpálya van elrendezve, addig a 6., 7. és 8. ábrák szerint kettős vagy többszörös gőzpálya van létesítve. A 6. ábra szerint két (aal) csavar van