79445. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fonható rostok kinyerésére növényszárakból, különösen csalánszövényből

oldatba, ahol rövid ideig marad, oly célból, hogy a kéregalkatrészeknek egymástól való elválasztása jól előre haladjon. A nátronoldatban célszerűen a mángorló is működik. A pépben azonban, eltekintve a gumiragasztó és festőanyagban való veszteségektől, úgy ezek, mint a szétzúzott héj- és kéregalkatrészek, valamint a rostok még mindig jelen vannak, habár egymással szemben feldolgozva. Most már arról van szó, hogy ebből a pépből a fonható rostanyagot kiválasszuk, ami valamennyi, a rostot körülvevő egyéb kéregalkatrészeknek kimosása és iszapolása útján könnyen eszközölhető, úgy hogy végül a kezelésből a tiszta, elegyítetlen rost fátyolszerűen kerül ki. Miután a legutóbb leírt kezelésig a kéreg még mindig mint ilyen, habár már ríém eredeti szerkezetében, hanem pép alakjában, de valamennyi rostalkatrészeivel együtt jelen volt, ennek folytán a végső eredmény valóban tartalmazza a szárnak az összes hasznosítható rostját veszteség nélkül. Az ismert eljárások azonban nincsenek abban a helyzetben, hogy veszteség nélkül dolgozzanak, hivatkozunk csak a gerebenezési folyamatokra, amelyeknél a veszteség meglehetősen nagy. A jelen találmány szerinti eljárásnál még a rövid rostok is, amelyek számos értékesíthető növényi szárak csomópontjain vannak jelen, kinyerhetők. A rostot, amelyet most a szállítópályán (célszerűen fémszitán) tovább vezetünk, az ismeretes szívóberendezések segélyével a víz nagy részétől megszabadítjuk és azután végső szárításra szárítókamrába juttatjuk. Ezen eljárás gazdaságos volta, amelynél, száraz vagy zöld szárból kiindulva, a rostot egy folyamatban, kézzel való érintés nélkül, megkapjuk, nagyobb, mint az eddig ismert eljárásoknál. Az eljárás foganatosításánál a fent megadott sorrend, nevezetesen először kezelés szódaoldattal, erre a szárnak a háncstól való eltávolítása után, az utóbbinak kezelése nátronlúggal, a legnagyobb fontosságú. Épen csak a szódalúgnak van az a tulajdonsága, hogy a háncsot a száron lazítja és a kérget nem vagy távolról sem bontja meg olyan mértékben, amint azt a nátronlúg teszi. A nátronlúg ellenben erősen bontólag hat a háncsra. Ha a szárat liéjtalanítás előtt kezeinők nátronlúggal, akkor a kéreg a még egész csalánszárnak már első kezelésénél nemcsak lazíttatnék a száron, hanem annyira lágyíttatnék, hogy a rostokat fedő és védő kéreg engedne és a rostok a szárról cafatokban lelógnának. Az így kezelt szár azonban csak rendkívül nehezen héjtalanítható, legalább is ekkor nem jön ki háncsfal a héjtalanítóberendezésből, hanem egy, a félig megbontott iszapnak, még sértetlen kéregrészeknek és használt rostnyalábnak keveréke. Ha ellenben az egész csalánszárat először szódalúggal kezeljük, akkor az a kérget sértetlenül hagyja és a háncsot csak a száron lazítja. Ekkor a háncsnak belső tartása nem pusztul el és azt jól és mint egy egészet le lehet a kéregről liéjtalanítóberendezés segélyével lnízni. A rost szabaddátételéhez szükséges bontást azután az utána következő nátronlúggal való kezelés végzi. A leírt ősszel járásra vonatkozó találmány tekintetében megjegyezzük, hogy magában véve ismeretes, növényi rostokat, amelyek alkaliákkal való főzéssel feltárattak, nyomóvíz segélyével való lefeeskendezés útján a tisztátalanságoktól megszabadítani. A szárnak hűtése a forró szódaoldattal való lazítási kezelés után, egy külön részletet képez az ősszel járáson belül. Szabadalmi igények. 1. Eljárás fonható rostok kinyerésére növényszárakból, különösen csalánnövényből, jellemezve azáltal, hogy kémiai behatás útján (pl. szódaoldattal)) először a kérget lazítjuk a szártól, de azt magában véve még nem bontjuk meg, azután folytonos folyamatban a kérget töretlenül eltávolítjuk (pl. lehúzzuk) a szárról és pépre feldolgozzuk,