79435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tengeri szalma gazdasági és ipai hasznosítására

Megjelent 1923. évi október lió 4-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 79435. szám. X/h. OSZTÁLY. Eljárás tengeriszalma gazdasági és ipari hasznosítására. DORNER BÉLA VEGYÉSZMÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 szeptember hó 6-ika. Tengeriszalmának, vagyis az érett csövektől megfosztott tengeriszárnak és leveleknek oly feldolgozása, hogy abból a takarmányozásra alkalmas anyagok kivonassanak, már ismeretes (lásd a fellalaló 52087. számú magyar szabadalmát és a hozzátartozó 57733. számú pótszabadalmat,). Ezen ismert eljárások egyrészt oiy takarmányanyagot szolgáltatnak, mely a tengeriszalma összes, állati táplálékul alkalmas anyagait könnyen emészthető, feltárt alakban tartalmazza, míg másrészt a kivonatolás után a cellulóza feltárt és ipari feldolgozáshoz (papírgyártáshoz) rendkívül alkalmas alakban marad vissza. Az ismert eljárások lényege abban áll, hogy a mechanikai úton a hozzátapadó szennyrészektől megszabadított és aprítással szecskaszerű alakba hozott tengeriszalmát, esetleg a vízben oldható alkatrészeknek főzés útján való kivonatolása után híg savakkal és végül híg lúgoldattal főzzük, ami által a takarmányozás számára értékes anyagok kivonatolása és a cellulózának a további feldolgozáshoz szükséges feltárása éretett el. Az eljárás kiváló eredményeket. szolgáltatott, hátránya azonban áz volt, hogy igen híg savaknak és lúgoldatoknak alkalmazását tette szükségessé, úgy hogy a kivonatolt anyagoknak gazdaságos felhasználása csak nagymennyiségű víz elpárologtatása után vált lehetségessé. Kísérletekkel megállapítottuk, hogy ezen hátrány elkerülhető, ha a híg savakkal való kivonatolást, vagyis az eljárás első fázisát azzal helyettesítjük, hogy a szennyező anyagoktól megtisztított és kisebb-nagyobb mértékű aprítással vagy foszlatással mechanikailag feltárt tengeriszalmát tejsavas erjesztő baktériumokkal beoltjuk és tejsavas erjesztésnek vetjük alá. Ezen eljárás a savas kivonatolásnál egyszerűbb és emellett vele az értékes takarmányt szolgáltató kivonatolható anyagokat nagyobb hányadban termelhetjük ki. A lúgos kivonatolás időtartama rövidebb lehet és kevesebb vegyszer felhasználásával vihető keresztül, ami nemcsak költségmegtakarítással jár, hanem a kapott takarmány minősége is jobb lesz, mert a takarmányba kevesebb ásványi anyag jut. Az eljárás menete a következő: Az érett tengeriszalmát a mechanikailag hozzátapadó szennyrészektől (földrészek, por stb.) megszabadítjuk, ezután aprítással szecskaszerű állapotba hozzuk, a szecskát vízben megpuhítjuk és valamely alkalmas gépen feloszlatjuk. Az így előkészített anyagot tej savas erjesztő baktériumokkal keverve oly edénybe hoz-