79405. lajstromszámú szabadalom • Építő-formatömbök és belőlük készült üreges falszerkezetek

— 2 — előidézett falazati húzások iránt való nagy ellenállóképessége úgy, hogy aránylag kis kéménykeresztmetszet alkalmazása mellett az eddig ismert kéménymagasságokat jóval felülmúló kéménymagasságot érhetünk el. A találmány szerint kiképezett építőformatömbök igen könnyen kezelhetők és a falba való beépítésüknél a fal magassága igen gyorsan növekszik. Ezenkívül az új formatömbökkel anyagban, munkaidőben és költségben nagy megtakarításokat érhetünk el. Mint már említettük, a találmány'szerinti formatömbökből egy vagy több egymás mögött fekvő sorokban alkalmazott, a falazat magassága irányában terjedő üregcsatornák sem egymással, sem pedig a külső levegővel nem függnek össze. Minden egyes üregcsatornában tehát különösen kéményeknél azok felmelegedése alatt függőleges irányú légkeringés áll elő mindaddig, míg az üregcsatornát légterei a felmelegedés legnagyobb lokát el nem érték. Mindenekelőtt a légcsatornák falainak alsó része melegszik fel, mert a kémény hőfoka alul a legnagyobb. Az itt felmelegedett levegő a kémény felső része felé emelkedik és a kéményfalat fokozatosan felmelegíti. Az ily módon egész terjedelmében felmelegedett kémény lehűlése igen lassú lesz, mert a fal üregcsatornáiban felmelegedett légoszlopok a kéményfal hőtartósságát erősen fokozzák annyira, hogy vékony üregfalvastagsággal felépített kémények hőtartóssága a jelenleg használatos vastagabb tömörfalú gyárkéményekével teljesen felér, sőt azok hőtartósságát jóval fölül is múlhatja. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti formatömbökből felépített gyárkémény függőleges hosszmetszete és oldalnézete, 2. és 3. ábra ezen kémény keresztmetszete sokszögalakú, illetve köralakú keresztmetszet esetében. A 4. és 13. ábra a formatömböket és azokból felépített falak keresztmetszeteit mutatja. Mint a rajzból látható, a formatömböknek egy vagy több törési helyük van és azok lényegben Z, U vagy L-keresztmetszettel, illetve ezen keresztmetszetek megismétlésével vannak kiképezve. A 4. ábra pl. Z-alakú keresztmetszetű formatömböt mutat és ugyanezen ábrán az ezen formatömbből két, illetve "három üregsorral kiképezett fal két egymáson fekvő vízszintes sorának metszete látható. A találmány értelmében az (a) formatömb (b, c, d) gerinceinek törési helyein az (e, f) beszögelések vannak kiképezve, melyek mindenkor a törési helyek éleivel ellenkező irányúak és falaik a tekintetbejövő gerincekkel párhuzamosak. Ha az ilyen beszögelésekkel ellátott formatömbökből falazatot építünk fel, akkor — mint az az ábrán látható keresztmetszetekből kivehető, a íormatömböknek nemcsak a fal hossza mentén fekvő (b) és (d) főgerincei, hanem az ezekkel tetszőleges szöget bezáró (c) összekötő főgerincei is egymás fölé kerülnek úgy, hogy a falban képződő (g, h, i) üregsorok sem egymással, sem a külső levegővel nem érintkeznek. A beszögelések helyett ugyanezen hatással ferde lemetszéseket is alkalmazhatunk, mint ezt Z-alakú keresztmetszetű formatömb esetére az 5. ábra mutatja. Nem szükséges, hogy a beszögeléseket, illetve lesarkításokat minden törési helyen alkalmazzuk, így pl. a 6. ábra olyan Z-alakú keresztmetszetű formatömböt mutat, melynél a beszögelés csak a (b, c) főgerincek találkozási helyén van kiképezve, míg a (c, d) főgerincek találkozási helyén a beszögelés hiányzik. A fentiekben ismertetett hatások mindazonáltal eléretnek. A 7. ábra L-alakú keresztmetszetű formatömböt mutat, melynél a (b, c) gerincek találkozási helyén beszögelés van kiképezve. Az ezen ábrához tartozó falkeresztmetszetek a kötés módját világosan mutatják. A 8. ábrán feltüntetett szintén L-alakú keresztmetszetű formatömb a 7. ábrán láthatótól abban különbözik, hogy míg előbbinél a beszögelés egyik fala félszeres falvastagsággal van kiképezve, addig a 7. ábra szerint a beszögelés mind-