79365. lajstromszámú szabadalom • Áramfejlesztőteleppel ellátott villamoslámpa

pező foganatosítási alakban van feltüntetve. Az 1. ábra metszet a 2. ábrának A—B vonala szerint. A 2. ábra metszet az 1. ábrának C—D vonala szerint. A 3. ábra metszet ugyancsak az 1. ábrának C—D vonala szeiin', de az ezen ábrában feltüntetett nyilak irányával ellenkező irányban nézve. A 4. ábra egy háromkapcaolású rugónak nézete. Az (1) szelencéből és a (2) fedőből (2. ábra) álló, fémből készült lámpatoknak (2) szelencéjében vannak elrendezve a (3) áramfejlesztő telep és a különböző kapcsolók. Az (1) fedőn, mely a (8) csukló körül elforgathatóan van a (2) szelencével összekötve, a (4) izzótest van megerősítve, még pedig akként, hogy az az (5) fémreflektorba van becsavarolva, miáltal az izzótest jó vezető összeköttetésben van a (11) kapcsoló rugóval, mely egyidejűleg a telepnek (I) eleméről (példaképpen a negaitiv sarkról) az áramot elvezeti és mely a négy, különnemű sarkaikkal egymáson fekvő (I, II, III, IV) elemekből álló (3) telepet jól összeszorítja. A másik, a jelen esetben a pozitív sark, a tokkal szemben szigetelve van. A telep a (12) szigetelőlemezhez fekszik, melyen a két (6, 9) kapcsoló csík van megerősítve (1. ábra). A (12) szigetelőlemezről (3. ábra) a (9) kapcsoló csík a (IV) elemnek áramát felszedi és a (10) kapcsoló rúgó alá vezeti, míg a (6) kapcsoló csík az áramot az utolsóelőtti (III) elemről szedi le és a (7) kapcsoló rúgó alá vezeti. A (7) és (10) kapcsoló rugók (4. ábra) egy darabban készülnek, melyből a (13) sarkkapcsolórúgó szabadon kiáll, melyre, ha a lámpa zárva van, az izzótestnek belső vezetéke, a (14) sarkkapcsoló (2. ábra), hozzáfekszik. A (7,10,13) háromkapcsolású rúgónak középrésze (4. ábra) a (12) szigetelőlemezhez van erősítve (3. ábra). A (17) biztosítólemez (1. ábra) az elemeknek elmozgását akadályozza meg. A (10) rúgónak a (9) csíkhoz való hozzászorításával a lámpát nagyobb feszült| séggel működtetjük (tudniillik négy elemnek feszültségével), mint a (7) rúgónak a (6) csíkra való hozzászorításával, mely csupán három elemnek feszültségét használja fel. A jelen esetben a (7, 10) rugóknak leszorítása a szigetelő hüvellyel ellátott, a tokon kívül egy gombban végződő (15) pecekkel történik; ha a (15) pecket a tokfalban kiképzett (16) hasítékban a (10) rúgó felé toljuk, elektromos összeköttetést létesítünk a (9) kapcsoló csíkkal és ekként a lámpát bekapcsoljuk; ha a (15) peceket a (7) rúgó felé toljuk a (6) kapcsoló csíkot hozzuk elektromos összeköttetésbe az izzótesttel. Ezen végállások között pl. a középállásban, az elektromos összeköttetés meg van szakítva, amikor is az izzótestben nincsen áram. A (4) izzótest és a (6, 9, 7, 10, 15) kapcsolók (1. ábra) a lámpatoknak egy tetőfszerű fejrészében vannak elrendezve, míg a (3) telep a toknak parallelepipedont képező törzsrészében fekszik. Az eltolható kapcsoló gomb helyett vagy lenyomható, vagy forgatható, vagy oly gomb is használható, mely az elektromos összeköttetésit helyváltoztatásakor rúgóhatás révén ismert módon önműködően létesíti. A kapcsolók (csíkok és rugók) nemcsak a feltüntetett módon szerezhetők be; lehet továbbá az áramszedőket a toknak tetőszerű fejrészében is elrendezni. Hasonlóképpen lehet úgy a toknak, mint az elemeknek a feltüntetett alaktól eltérő bármely más alakot is adni, pl. kereken kiképezni és az izzótestet a toknak csúcsában vagy fedőjében elhelyezni. Az elemeknek száma és a telepnek megosztása szintén tetszőleges módon változtatható, de éppen úgy alkalmazhatók a telepfeszültséghez viszonyítva különböző erősségíi izzótestek is. Az ismertetett kapcsolók segélyével az izzótestet időnkint túlfeszültséggel égettetjük. Ezen foganatosítási alaknál természetesen oly izzótestet használunk, melyet á kérdéses túlfeszültség meg nem rongál. A szárazelemek helyébe az összes foganatosítási alakoknál bármilyen más galvánelem