79358. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kaucsuk regenerálására

abszorbeáló, vagy vele vegyületet alkotó anyagot, pl. alkálifémhidroxidot egyidejűleg alkalmazunk. A „katalizátor" kifejezést eredeti értelmében használjuk, azaz olyan segédanyagot értünk alatta, amelynek jelenlétében a reakció lefolyik, amely azonban ezen reakció befejeztével változatlan állapotban található. Az alkalmazott katalizátor mennyiségaránya a hulladék természetétől függ. Kísérleteimnél az anilinnek 2—5 súlyszázalékát sikerrel alkalmaztam. A ként abszorbeáló vagy vele vegyülő anyag mennyiségét elsősorban a hulladék kén-Martalma szabja meg és így attól is függ, hogy azon további célra is használhatjuk-e azt, hogy szövetet és egyéb anyagokat is el akarunk-e a kaucsukból távolítani. A regenerálandó hulladékot elsősorban alkalmas finomságra aprítjuk és azután melegítő, illetve digerálókészülékben helyezzük el a katalizátorral, a ként abszorbeáló anyaggal és a szükséges vízmennyiséggel együtt, amely utóbbi ezen anyagoknak a hulladék között való egyenletes elosztására szolgál. A melegítő-, illetve digerálókészü léket ezután elzárjuk és a hőmérsékletet a gőznyomásnak körülbelül 4—10 atmoszféráig való emelése mellett növeljük, gyakorlatilag azonban körülbelül 7 atmoszféra gőznyomásnak megfelelő hőmérséklet a legelőnyösebb a regenerálás folyamatára. Ezt a hőmérsékletet körülbelül 8 óráig, vagy ennél hosszabb vagy rövidebb ideig tartjuk fenn, amely időtartam, a hulladék természetétől, a katalizátor jellegétől és mennyiségétől, a hőmérséklettől, a nyomástól és végül attól függ, hogy milyen fizikai sajátságokkal biró végterméket akarunk előállítani. A kezelés befejeztével a melegítő-, illetve digeválókészüléket kinyitjuk és a kaucsukot vízzel addig mossuk, amíg a kaucsukoldó-anyagokat belőle teljesen el nem távolítottuk. Ezután az.- anyagot valamely ismert módszer szerint száríthatjuk és lapokká alakíthatjuk. A vulkanizált kaucsuknak vannak bizonyos fizikai sajátságai, amelyek szükségessé teszik annak regenerálását, mielőtt azt valamilyen célra nyers kaucsuk helyett használhatók. Lehetetlen ugyanis a kaucsukot mechanikai keverés útján plasztikus tömeggé átalakítani, úgy liog1

:. különböző alakra hozható, szövettel, kénnel és egyéb anyagokkal egyesíthető és új árúvá vulkanizálható legyen. A vulkanizált kaucsuk további sajátsága, mint föntebb kifejtettük, az, hogy kaucsukoldóanyagokban nem oldódik és így nem ad kaucsukragaszt. Ha vulkanizált kaucsukot a találmány szerinti eljárással kezelünk, a kapott termék plasztikus tömeggé alakítható át, lapokra, vagy más alakú testekre dolgozható fel, kénnel vagy más anyagokkal vulkanizálható és az új kaucsukhoz hasonlóan használható. Kaucsukoldó anyagokban is jól oldódik éppen úgy, mint a hasonló, vulkanizálatlan anyag. A találmány itárgyát tevő eljárás folyamán fellépő vegyi reakciók biztosan, illetve teljesen nem állapíthatók meg, úgy látszik azonban, hogy általában a katalitikus reakcióknak nevezett csoportba tartoznak, ahol az amidóvegyület szerepel oly katalizátor gyanánt, mely a ként a kaucsukból a jelenlévő, ként abszorbeáló anyagba viszi át. Ezen folyamat az igényekben ennélfogva csupán mint ismertetés, nem pedig mint más magyarázatot kizáró megállapítás szerepel. Eddig is ajánlották az amidovegyüieteket, különösen anilint, toluidint vagy xilidint a kaucsuk regenerálására, de más módon alkalmazva és más cél szem előtt tartásával. Ajánlották ugyanis, pl. amidovegyületeknek vulkanizált kaucsukot oldószer gyanánt való alkalmazását. Ilyen folyamatoknál az amidovegyületet a hulladék súlyának többszörösét tevő nagy mennyiségben használták és a keveréket addig hevítették, amíg a kaucsuk annyira depolimerizálódott, hogy a depolimerizálódott termék az amidóvegyületben feloldódott; ezek a depolimerizált termékek azonban nem tekinthetők többé kaucsuknak. Ezt az anyagot azután olyan anyag