79325. lajstromszámú szabadalom • Hengeres hajókazánokhoz való fűtőcsöves gőztúlhevítő

— 4 -kényelmesen befogadhatja a gőzszekrényeket a közvetítőkamrákkaV és a megerősítőcsavarok csavaranyájával. A 10. ábra a 6—9. ábrák szerint egymás mellé helyezett (d) közvetítőkamráknak csak kétgőzkamrás gőzszekrényeknél való alkalmazását mutatja elülnézetben. Ebben az esetben két-két (d) közvetítőkamrát lehet egyetlen (n) csavarral megerősíteni az (f, g) gőzszekrényöntvényen. A 11. ábra, mely a 9. ábrának az 5—5 vonal mentén vezetett vízszintes metszetét ábrázolja, egyszersmind a 6—9. ábrákon föltüntetet háromkamrás (f, g) gőzszekrénynek egy módosítását is mutatja keresztmetszetben. A (b) belső gőzszekrény körül itt egy, a kétoldalas (g) gőzkamrát létesítő (a) külső gőzszekrény van elhelyezve. Mindkét szekrényt elülről a közös (c) födél zárja el, mely egyúttal a két szek-I rényt szilárdan össze is köti egymással. Az (a) külső szekrény hátsó része létesíti az összeköttetést a két (g) kamra közt. Ez a szekrény a kazán hosszmetszetében nem olyan lapos, mint a föntebb ismertetett) két szekrény, mindamellett még mindig' temesen kevesebb helyet foglal el, mint az eddigi két, egymás mögött elrendezett és oldalain a túlhevítőelemekkel összekötött gőzszekrény. A (d) közvetítőkamrák és az (n) megerősítőesavarok elrendezése itt is ugyanaz, mint a föntismertetett példánál. A 12—14. ábrákon a bevezetésben ismertetett eddigi és a jelen találmánynak megfelelő építésű túlhevítő helyszükséglete van rajzban összehasonlítva. A föladat az, hogy valamely meglévő hengeres hajókazánba, mely pl. 11 fűtőcsövet tartalmaz, mindegyik fűtőcsoport mindegyik csősorában (13. ábra, mely az ismert túlhevítőelrendezéssel bíró kazán fölülnézetét ábrázolja) egy túlhevítőt építs unk be. Mindegyik fűtőcsősorban pl. három (p) túlhvítőelemet kell elrendezni. A 12. és 13. ábra ennek a föladatnak a régibb építésű túlhevítővel, míg a 14. ábra a jelen találmánynak megfelelő építésű túlhevítővel való megoldását ábrázolja fölülnézetben, ül. oldalnézetben. A régebbinél (12. és 13. ábra) a két gőzszekrény, a bevezetésben ismertetett okokból, a kazán hosszmetszetében annyi helyet foglal el, hogy a (h) kémény mellső fala, melynek eredeti helyzete a 12. ábrán pontozott vonallal van föltüntetve, végig függélyesen kell hogy lefelé haladjon. Ezzel szemben a jelen új építésű túlhevítőnél a túlhevítő kényelmesen helyet talál az eredeti alakú és nagyságú (h) kéményben. A túlhevítőcsöveknek természetesen mindkét esetben ugyanaz az átmérőjűik van. A 15. ábrából látható, hogy bizonyos körülmények közt a gőzszekrényt, a jelen új építési módnál, alsó részén még lépcsősen keskenyíteni is lehet, hogy még több hely legyen a kéményben, ami a régebbi építési módnál (12. ábra) teljesen lehetetlen. Szabadalmi igények. 1. Fűtőcsöves gőztúlhevítő több fűtőcsőcsoporttal bíró és az ezen fűtőcsőcsoportok közt lévő hézagok előtt függélyes nedves- és forrógőzszekrényekkel ellátott hengeres hajókazánokhoz, mely gőzszekrényekhez a túlhevítőelemek közvetítőkamrák útján csatlakoznak, azáltal jellemezve, hogy az (f, g) forró-és nedvesgőzkamrák vagy szekrények, a kazán mellső oldaláról nézve, egymás mellett vannak elrendezve és a közvetítőkamrák, melyekbe a túlhevítőelemek vagy csövek két végükkel, önmagában véve ismert módon, oldalt vannak behegesztve vagy beforrasztva, elülről csatlakoznak a gőzszekrényekhez. 2. Az 1. pontban igényelt fűtőcsöves túlhevítőhöz való közvetítőkamrák, melyek egy-egy furattal vannak ellátva a nedves- és a forrógőzszekrénnyel való kapcsolatuk és ezen furatukra merőlegesen fekvő furatokkal a túlhevítőelemek két-két végével való kapcsolatuk létrehozására, azáltal jellemezve, hogy az először említett (k, 1) furatok mindegyikéhez legalább is két, utóbb említett furat csatlakozik, mely utóbbi furatok a közvetítőkamra szemközt fekvő