79324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés dugattyús gőzgépekben a gőz vakuummunkájának kihasználására

- 4 — megfelelően nedves, akkor a közbeeső gőztúlhevítőkben hozzávezetett meleg egy részét a víz elgőzölögtetésére kell felhasználni, ami a thermikus hatásfok rosszabbodását vonja maga után, mely azután nem engedi teljesen érvényre jutni a jelen új munkamód előnyeit. Elméletileg ugyan az összes meleget a legmagasabb hőfokon kellene bevezetni. Ez azonban az expanziófok és a friss gőz nyomása szerint 500—600° friss gőz hőfokát igényelné, ha a mélyen a vákuumba expandálódé alacsonynyomású gőznek még elegendő túlhevítőmeleget kell tartalmaznia. Minthogy ez már gyakorlati nehézségek miatt sem lehetséges, mert a túlhevítők elégnének és a gőz a magasabb munkafokozatokban magas hőfoka miatt nem lenne földolgozható, ezért a többszörös túlhevítésre kell itt áttérni. Ha teljesítve van az a követelmény, hogy a munkagőzt, az alacsonyabb fokozatokba való beáramlás előtt nem kell előbb még szárítani, akkor a közbeeső túlkevítésből származó veszteségek nagyfokú expanziónál a nagyfokú friss gőztúlhevítéssel szemben csak jelentéktelenek. A gyakorlati megvalósítás egyszerűsbítése céljából és tekintettel a magasabb gőznyomásnál előforduló jobb melegátvitelre, előnyös bizonyos körülmények közt, ha az utolsóelőtti fokozat gőzét oly nagy mértékben hevítjük túl, hogy ez a túlhevítés még a legutolsó fokozathoz is elegendő legyen. Ha előbbinél a kezdeti nyomás 2.0 abs. atm., akkor a telített gőzhőfokesés 0.85 kondenzátornyomásnál 120—32=88°. Az utolsóelőtti fokozat munkagőzét tehát a töltés szerint 296—284° közbeeső túlhevítési hőfokra kellene hevíteni. Különösen előnyös, ha a jelen új eljárást olyan dugattyús gőzgépeknél alkalmazzuk, melyek magas, 20 atm.-nál magasabb gőznyomással tartatnak üzemben. Ha a gőzt ebben az esetben az utolsó fokozat előtt, ahol annak 0.5—1 atm. nyomása van, valamely füstgázokkal fűtött gőztúlhevítőben túlhevíteni akarnók, akkor szokatlanul nagyméretű csővezetékeken át kellene azt a. hőforráshoz vezetni, amiből nagy lehiilési és fojtási veszteségek származnának, melyek az elérhető előnyök tetemes részét ismét megszüntetnék. A magas gőznyomás miatt azonban a friss gőznek magas a telítési hőfoka. Egyszerű módon lehet tehát általa az utolsó fokozatnak alacsonynyomású munkagőzét a találmány értelmében megkívánt túlhevítési hőfokra hevíteni azáltal, hogy a gépen lévő gőzfölfogót csőkígyókkal látjuk el, melyeket a magasnyomású gőzzel fűtünk. A magas gőznyomásnak az a további előnye is megvan, hogy az alacsonynyomású fokozat szokatlan nagy térfogatának kisebbítését engedi meg. Ez a fokozat közönséges friss gőznyomásnál a jelen új munkamód szerint az alacsony expanziónyomás folytán és azáltal, hogy a lecsapódások elkerültetnek, azonos gőzsúly mellett megközelítőleg a két — egészen négyszeres — lökettérfogatot kapja szemben a jelenleg szokásos viszonyok közt bekövetkező lökettérfogattal. A magasabb gőznyomás a gőzfogyasztást a teljesítmény egységére számítva, 15—20%-kai csökkenti és így az alacsonynyomású henger méretei egy ilyen magasnyomású dugattyús gőzgépnél erre a teljesítményre vonatkoztatva, a megfelelő értékkel kisebbekre jönnek ki. További csökkenést szenvednek az alacsonynyomású henger méretei minden más oly eszközzel is, mely a gőzfogyasztást csökkenteni képes. Ehhez tartozik elsősorban a nagyfokú túlhevítés a magasabb fokozatoknál, tekintet nélkül arra, hogy a túlhevítő meleget mint friss gőz-, vagy mint közbeeső gőztúlhevítő meleget vezetjük be a munkagőzbe. Ez a túlhevítés nem is csupán az alacsony nyomásit hengerek csökkenését eredményezi, hanem — mint fentebb már említettük — az alacsonynyomású gőztúlhevítőkbe belépő munkagőz víztartalmának megszüntetését is. Magas friss gőznyomás alkalmazásával és kielégítő mennyiségű túlhevítő meleg bevezetésével a gőzfogyasztás, pl. négyfokozatú dugattyús gőzgépnél, a jelen új eljárás alkalmazása mellett lóerőóránként körülbelül 2—3 kg.-ra, tehát az eddiginek körülbelül felére szállítható le úgy, hogy az