79295. lajstromszámú szabadalom • Újítások szelepeken és szelepfészkeken

- 2 -szükség esetén segédfelületek nélkül még mindig tovább használható, egyébként azonban a segédfelületek kicserélhetően is képezhető ki. Emellett a találmány szerint célszerűen oly elrendezést alkalmazunk, hogy a pl. hengertolattyúszerű nyúlvány gyanánt kiképezett segédfelületeknek érintkezési felülete a tulajdonképpeni szelep felfekvési felületére merőleges, illetve a szelep mozgás irányával párhuzamos legyen, amikor is nemcsak igen célszerű, hatásos fojtást, hanem egyúttal az alább ismertetendő módon a tisztátlanságoknak erélyes eltávolítását érjük el. A tulajdonképpeni szelepfelületeknek még továbbmenő kímélését érhetjük el a találmány szerint azzal, hogy az említett segédfelületeket még terelő felületekkel kombináljuk, melyek az áramlóközeget a tulajdonképpeni szelepfelületek felé való haladtában lehetőleg az azok közötti köa közepe felé terelik, úgy hogy az áramlóközeg a tulajdonképpeni segédfelületeket nemcsak csökkentett eleven erővel, hanem lehetőleg kis szög alatt éri. A mellékelt rajzok 1—8. ábráin a találmány tárgyának néhány példaképpeni foganatosítás! alakja van feltüntetve. Mindenekelőtt az 1—6. ábrák a találmány tárgyának három különböző foga natosítási alakját mutatják tányérszelep esetére alkalmazva és pedig az 1., 3. ós 5. ábrákon a szelep és szelepfészek függélyes metszetei, a 2. és 4. ábrákon a megfelelő szelepfészek, a 6. ábrán pedig az (itt alríl lévő) szelep felülnézete látható. Mindezen ábrákon a tányérszeleptest (l)-gyel, a sze lepfészek teste (3)-mai, a szelep és szelepfészek egymással együttműködő felületei (a tulajdonképpeni záró felületek). (2)-vei, illetve (4)-gyel, a két testnek alább ismertetendő segédnyúlványai (5)-tel, illetve (6)-tal, ezeknek egymással együttműködő zárófelületei (segédszelepfelületek) pedig (7)-tel, illetve (8)-cal és végül az áramlóközeg áramlási irányai (x) nyilakkal vannak jelölve. Az 1. és 2. ábrák arra az esetre vonatkoznak, midőn az áramlóközeg kívülről befelé (a szelepszer kezet tengelye felé) áramlik, azaz az (1) szeleptányérra felülről gyakorol nyomást. Ehhez képest az (1) szelep (a bevezetésben említett eléiktatás feltételének megfelelően) külső részén a hengertol a ttyú- (dugattyús tolattyú)-szerű (5) nyúlvánnyal, a (3) szelepfészek pedig megfelelő (6) nyúlvánnyal van ellátva, mely utóbbinak külső átmérője az (5) nyúlvány belvilágának felel meg, oly módon, hogy egymáson járó (7) és (8) felületek létesülnek, melyek a találmány szerinti segédfelületeket alkotják és a bevezetésben ismertetett előnyöket nyújtják. Az (5, 6) nyúlványok előnyösen csőszerűen veszik körül egymást, ügy liogy tehát a (7, 8) felületek a (2, 4) felületekre merőlegesek és így egyrészt az utóbbiak előtt hatásos fojtást végeznek, másrészt pedig a nyíráshoz hasonlóan működnek és ezzel az idegen anyagokat mintegy mechanikailag eltávolítják. A 3. és 4. ábrák arra az esetre vonatkoznak, midőn az áramlóközeg alulról, a szerkezet közepén lép be, azaz belülről kifelé áramlik és a szeleptányér alsó oldalára gyakorol nyomást. Ehhez képest az (5, 6) nyúlványok, illetve a (7, 8) segédfelületek belíil vannak alkalmazva. Ezenkívül a 3. ábra oly megoldást is mutat, mely szerint a hengeralakú (5) nyúlvány (9) terelőkúpban végződik, melynek hatása alatt az áramló közeg nem közvetlenül az (x) nyíl irányában, lianem kisebb szög alatt a nyitott (1) szelep (2) felületét, amennyiben körülbelül az (y) nyíl irányát követi. Az 5. és 6. ábrák szerinti foganatosítási alak ismét kívülről befelé haladó áramlóközegnek megfelelően van szerkesztve (éppenúgy, mint az 1. és 2. ábrák szerinti foganatosítási alak), de ú. n. biztonsági iszapoló szelepek esetére, amikor is tudvalevőleg a szeleptest alúl, a szelepfészek pedig fölötte van elrendezve. A 6. ábra az (1) szeleptest felülnézetét mutatja. Világos, hogy valamennyi foganatosítási alaknál az (5) és (6) nyúlványok kölcsönös elrendezése felcserélhető, amikor is tehát, pl. az 1. és 5, ábrák szerinti szerke-