79272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasbetonfödémek előállítására és ehez alkalmas berendezés

— 3 övlemezére helyezett (16) saruöntvénven nyugosznak. A (16) saruöntvény elég hosszú, hogy a betéttartónak legalább három csomópontjára terjedjen ki és ilyképen mindig csomóponton adassék át a terhelés. Ilykép a terhelést közvetlenül a betéttarfóhoz kapcsolt (6') íüggesztőminták veszik fel, míg az összes többi mintaelemek (normálminták) a függesztőmintákra, ill. az ezek által hordott (7) kiváltógerendára és (10) aláfogógerendára támaszkodnak. A fiiggesztőminták a 3. ábrán látható módon a (3) betéttartó két végéhez közeli pontokon célszerűen a tartófalaktól egy normálminta szélességének megfelelő távolságnyira foglalnak helyet, úgy hogy a betéttartó igénybevétele legkedvezőbb legyen. Egész hosszában a betéttartót a plasztikus betonnak csak a kis része terheli, amely csömöszölés közben annak alsó és felső öve közé szorul, ill. felső övén felfekszik. A teherelosztásnak ez a módja teszi lehetővé, hogy aránylag kisméretű ós könnyű betéttartó is teljes biztonsággal elbírja a munkaközben ráháruló terhet. Az eddig előadottak szerint a bordaköz szélessége csak meghatározott, a mintaelemek hosszától függő nagyságú lehetne, ami rendes viszonyok között, minthogy főként tömegépítkezésre van szánva a berendezés, meg is felel. Ha azonban mégis valamely okból nagyobb bordaközre volna szükség, azért — minthogy a mintaelemekből különböző méretűeket raktáron tartani nem akarunk, — gondoskodunk arról, hogy a (12) kengyeltartót különböző helyeken lehessen a függesztőminta merevítő bordáin megerősíteni. E célból ezeken a merevítőbordákon hoszúkás (17) réseket alkalmazunk, úgy hogy ezen rések bármely helyén erősíthető össze a (12) kengyeltartó a mintával egy keresztülvezetett és az egyes bordák között hüvelyekkel ellátott (18) csavar segélyével, amikor is a minták vízszintes szárai a megerősítési pont eltolásának mérve szerint nem fognak egészen a (7) kiváltógerendáig terjedni. A bordaköznek ezen szélesbítése nyilvánvalóan a (8) konzolok szárnyainak méretétől függ, tudniillik csak annyira sízélesbíthetjük a bordaközt, hogy a mintaelemek vízszintes elemei még mindig felfeküdjenek a konzolokra. A mintaelemek végei és a (7) kiváltógerenda közötti hézagot természetesen megfelelő módon át kell hidalni. Ily módon tehát a födém egész szélességében tartófaltól tartófalig a leírt mintaelemekkel és hozzávaló tartószerkezettel elkészíthető. Amennyiben a födém slzélessége ezen mintaelemekből nem adódnék ki maradék nélkül, erre az esetre külön beállítható szélességű mintaelemeket alkalmazhatunk, amelyek csak abban különböznek a leírt mintaelemektől, hogy bennök fiókszerűen kihúzható lécek vannak elrendezve, amely léceknek kihúzása, illetőleg betolása útján állítható be a minta a kellő szélességre. A keresztfalaknál azonban, ahol bordát nem alkalmazunk, más alátámasztásról kell gondoskodni. Erre szolgálhat az 1. ábra baloldalán feltüntetett (19) falikonzol, mely célszerűen szögvasakból összeszegecselt háromszögalakú állványt képez, amelyet a (20) keresztfalba beékelt (21) keményfatuskóhoz (22) csavarral erősítünk meg egy (23) alátéttuskó közbeiktatásával. Itt a fali-konizol hossza, illetőleg a mező szélessége szerint egy vagy két kiváltógerendát alkalmazunk megfelelő (8) konzolokkal, aszerint, hogy mekkora az utolsó borda és a fal közötti köz. Az alátámasztás módja egyébként a rajzból egészen világos. A falmenti (8) konzol külső szárnya megfelelően rövidebb. A (7) kiváltógerendákból és a (10) alálfogógerendákból háromféle nagyságot tartunk raktáron. Ha ezen nagyságok