79241. lajstromszámú szabadalom • Berendezés alagútak, tárok, folyosók, aknák stb. biztosítására

Megjelent 1922. évi szeptember hó 24-én. I MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 79241. szám. XII/a. OSZTÁLY. Berendezés alagutak, tárók, folyosók, aknák stb. biztosítására. TÍMÁR LÁSZLÓ GYÁROS KIRÁLYHÁGÓN. A. bejelentés napja 1917 április hó 18-ika. A bányák közlekedési útjait és fejtésüregeit'beomlás ellen rendszerint kiácsolással védik meg és az ácsszerkezetet szálfákból, hasított szálfákból, bárdolt vagy metszett fákból stb. állítják össze, mimellett azonban fűrészárut, tehát deszkát és lécet is szoktak a jelzett célra alkalmazni. Az ácsszerkezethez; felasznált fák a tárók és folyosók négyszögletes szelvényének megfelelően egyenes gerendákat alkottak, amelyeket különféle, a felmerülő viszonyok szerint egyszerűbb vagy bonyolultabb szerkezetekben alkalmaztak a bányafalak nyomásának felfogására. A mellékelt raji 1. ábrája a szokásos ácsszerkezetnek egy kiviteli példáját tünteti fel vázlatosan. A jelen találmány tárgya az ismeretekaz eddigieknél minden tekintetben jóval előnyösebb. A találmány lényege abban áll, hogy az alagutak, tárók, folyosók, aknák stb. alátámasztására szolgáló ácsszerkezetek nem sík, hanem tetszés szerinti ívű boltozatos keresztmetszetű mennyezettel vannak' kiképezve s ennek megfelelően a boltozathoz nem egyenes, hanem ívalakú fák vannak alkalmazva. Rendkívül szilárd és tartós támasztó vázat állíthatunk elő hajlított fából, a eddig melynek a célra való alkalmazása teljesen ismeretlen volt. A talámány szerinti támasztó váz természetesen a legkülönbözőbb kivitelekben foganatosítható, amelyek közül néhányat a mellékelt rajz tüntet fel. A 2. ábrán látható váz a folyosó két oldalán elrendezett egyenes (a) szálfákból és az ívalakban meghajlított (b) fákból áll, amelyeknek végei az (a) fák felső végeire támaszkodnak és azokon tetszőleges módon erősíthetők meg. Minden olyan esetben, midőn az (a) fák csupán hosszirányban való összenyomásra vannak igénybe véve, tehát bányáknál, fejtésekben, stb. a rendszerint 18—22 cm. vastag tömör (a) faoszlopok helyett célszerűbb a 3. és 4. ábrán látható szerkezetet alkalmazni. Ez utóbbi a csekély átmérőjű s kissé meghajlított (c) farudakból, az ezek közé helyezett (d) fabetétekből és a szerkézetet összetartó, gyűrűalakú (e) vaspántokból áll, ahol a (c) rudak száma természetesen a megterhelés szerint változhat. A tömör faoszlopokkal szemben ez a szerkezet kb. 50% faanyagmegtakarítást tesz lehetővé s nagyrészben a fejtésből ismét visszanyerhető. Az 5. ábra teljes, zárt körívek szerint meghajlíított (f) fákból álló ácsszerkezet vég-