79173. lajstromszámú szabadalom • Öntöltő pisztoly

- 2 -5. ábra a pisztoly hátsó részének részben oldalnézete és részben metszete. A 6. ábra ugyanennek felülnézete. A 7. ábra a pisztoly hátsó nézete. A pisztoly (1) markolata ismert módon a (2) tölténytár felvételére van berendezve és a (3) csővel szilárdan összekötve. A (3) csövet a (4) zárórugó veszi körül, melyet hátsó végén az (5) hüvely föd el. A (4) •zárórugó hatása alatt álló 16) szán a markolatnak végigmenő (7) hornyaiban vezetődik e markolaton. A szánt élőiről hátrafelé a (3) csőre és a (4) zárórugóri borítjuk és azt, teljesen hátrahúzott helyzetében a (8) ravaszon alkalmazott (9) horog tartja fogva a zárórugó hatása ellenében. (3. ábra). Magának a szánnak, minthogy az a csőre, a zárórugóra és az (5) hüvelyre élőiről tolandó fel, oly hátsó furatának kell lennie, mely legalább is az (5) hüvely átmenőjének felel meg. A (10) závár darab a (12) töltényvonót hordja, mely a (18) csap körül forgatható és a (14) horoggal van ellátva, mely a (6) szánnak (15) vájatával kapcsolódhatik. -v závárdarab továbbá a (16) ütőszeget (lordja, mely a (17) ütőszegrugó hatása alatt áll, mely utóbbit a (18) pecek segélyével vezetjük, amelynek dugattynszerú iiátsó része a markolatban a (20) csap körül forgathatóan ágyazott (21) fogórúdnak (19) nyelvéhez támaszkodik. A (10) závárdarab a szán teljesen hátrahúzott helyzetében könnyen helyezhető be a szánba (1. a részeknek a 3. ábra szerinti helyzetét is), mely célból azt felülről a szánba illesztjük és akár az utóbbiban hátrafelé behúzzuk, akár pedig a szánt a (8) ravasz meghúzásával és így a (9) horog lefelé mozgatásával a (4) zárórugó révén előremozgatjuk és ezzel a (10) závárdarabot egészen a cső elé hozzuk. Az elsütés alkalmával a visszalökés illetve a gáznyomás a závárdarabra hat, mely a szánt magával rántva szintén hátralöki (amikor is tehát a (12) töltényvonó (14) kapcsoló horogjának igénybevétele be nem következik); az üres töltényhüvelyt az ütőszegnek előreözökő csúcsa kilöki, amikor is új töltény lép ki a tölténytárból. A szán hátramozgása folytán a (17) ütőrugó, melynek, mint említettük, háttrafelé dugattyÚ£<zerüen kiképezett (18) vezetőpecke a (21) fogórúdnak felfelé irányuló (19) nyelvéhez szorul, összenyomódik és a (16) ütőszeg a (21) fogórúdban kiképez-ett nyugasz révén visszatarttatik. A (4) zárórugó hatása alatt álló szán előrecsuszása alkalmával új patron vezettetik be a csőbe. A závárdarab (11) hátsó csapalakú részének a szán furat-átmérőjével egyező vastagsága van, úgy hogy a (10) závárdarab a (11) csaprész révén a szánban vezetődik. Ez a (11) csaprész tehát a szánban lévő nyílást elzárja, egyúttal azonban a (21) fogórúd (19) feszítő nyelvének egy hasítékon való áthatolását teszi lehetővé (v. ö. a 7. ábrát is). A (16) ütőszeg, annak (17) rugója és a (18) vezetőpecek a (10) závárdarabnak, valamint az utóbbi hátrafelé meghosszabbított (11) csaprészének hátrafelé szabad furatában fekszenek, úgy hogy e részek a závárdarab szabaddá tett állapotában könnyen kivehetők. Ezeket a részeket a závárdarabnak a szánba beillesztett helyzetében a (21) fogórúd (19) feszítőnyelve rögzíti. A (21) fogórúdnak lefelé .irányuló megfelelő (22) toldatára a (8) ravasz (23) tolórúdja hat. A (21) fogórúd (20) forgáscsapja körül itt is a szögemeltyű gyanánt kiképezett (24) ismétlőtolóka forgatható, mely a szánnak a závárdarabbal együtt való visszamozgása alkalmával a (23) tolórudat ismert módon a (21) fogóriíd említett (22) részének körzetéből kimozgatja. A fegyver szétszedése céljából már most nem kell egyebet tennünk, mint mindenekelőtt a (10) závárdarabot kivennünk. Ezt azzal készítjük elő, hogy a (6) szánt annyira visszahúzzuk, hogy azt a (8) ravasz (9) horogrésze megfogja (3. ábra). Ezzel a závárdarab is annyira visszalmzatott, hogy az ütőszeg egészen a (21) fogórúd nyugasza mögé jutott, mimellett az ütőszeg mellső homloklapja és a (21) fogórúd nyugasza között is hézag létesül. Ha már most a (12) töltényvonót mellső végé-