79158. lajstromszámú szabadalom • Vákumos erősbítőcső
res telítőáramokat alkalmasunk, mint eddig, hanem tetemesen kisebb, nevezetesen: 0.01 és 0.5 millíampére közé eső erősségű áramokat, Minthogy az izzókatódaszál normális megterhelése a felhasználandó fűtőenergiamennyiséggel és a telítőárammal kb. arányos, ezért ily módon a fűtőenergiamennyiségek olyan értékeihez jutunk, melyek csak törtrészét képezik az eddig szokásos fűtőén ergiam ennyi ségeknek. Hogy a teli főáram és a fűtőenergiauiennyisóg ilyen csökkentése lehetséges, az ama kísérgetek útján megállapított tényen alapszik, hogy az elérhető erősbítós nem jelentékenyen kisebb a kis telítőáramoknál, mint az eddig szokásos nagyobb telítőáramoknál, amint ezt első pillanatban feltennők, hanem csak kevéssé különbözik attól. így pl. olyan erősbítőcsőnél, melyet 10.4 amp. erősségű telítőárammal működtettük és melynek fűtőenergiamennyisége 0.2 Watt volt, tehát kevesebb az eddig sízokásosnak 15 százalékánál; több, mint tízszeres lineáris erősbítést kaptunk. Olyan erősbítőcsövekben, melyek nehezen olvadó fémből, főleg wolframból való hengeres i zzókat ódaszálakat tartalmaznak, a találmány továbbfejlesztéseképen a felhasználandó fűtőenergiamennyiség csökkenését főleg azáltal érjük el, hog.v a szálak átmérőjét csökkentjük. Míg eddig az erősbítőcsövekben használt wolframból való legvékonyabb izzószálak kb. 1 /2 0 mm. átmérőjűek voltak, addig a találmány értelmében nem több, mint 1 /40 mm. átmérjőjű szálakat használunk, melyek normális terhelésnél az eddig szokásos fűtőáram 1 /3 -ánál is kevesebb fűtőáramot igényelnek. A szálak hőfoka emellett ugyanaz lehet, mint az ismert erősbítőcsövekben, mindamellett célszerű, hogy valamivel kisebbre válásziszuk azt, hogy az erősbítőosövek azonos élettartamát biztosítsuk, minthogy, mint ismeretes, adott izzási hőfoknál a cső élettartama a szálvastagsággal kissé csökken. A szálak hossza olyan csekély lehet, mint amennyire az a szál végeinek lehűtésére való tekintettel egyáltalában lehetséges, tehát kb. 1 cm. A leírt fajtájú erősbítőcsövekkel a szokásos kapcsolások bál-melyikénél érhető el erősbítós. Különösen előnyös azonban az olyan kapcsolás, melynél a csövek anódaáramkörében a látszólagos ellenállásokat nagyobbra választjuk, mint egyébkor szokásos ós pedig előnyösen az 1 megohm nagysági fokozatban. Ezzel a tapasztalattal áll összefüggésben az, hogy az ilyen csövek nagy frekvenciájú erősbítésekhez kevósbbé alkalmasak, mint mélyebb frekvenciákhoz, minthogy a kapacitásáramok miatt nagy frekvenciájú erősbítőáramkörökben nagy látszólagos ellenállásokat lehetetlen elérni. A találmány alkalmazási területe igen nagy. Számos olyan eset van, melyekben már kb. 10-szeres erősbítés teljesen elegendő. Áll ez pl. a távbeszélő-erősbítőkapcsolások túlnyomóan nagy számánál. Itt tehát a gyenge telítőáramok, illetve a vékony izzókatódaszálak használata az eddigi erősbítőtipusokkal szemben igen tetemes megtakarítást biztosít az üzemenergia mennyiségében. Majdnem még nagyobb fontosságú azonban a jelen gyengeáramú izzókatódás erősbítőcső használata többszörös kapcsolásokkal. Itt figyelembe veendő, hogy az egyes csövekben elért, egyes (elemi) erősbítések kb. sokszorozódnak egymással, míg ellenben a fűtőenergiamennyiségek csak egymáshoz adódnak. Kiszámítható már most, hogy az összefüggés a fűtőenergiamennyiség ós az erősbítés foka közt ismeretes, hogy hány csőre osztandó el legegyszerűbben valamely adott fűtőenergiamennyiség. Ha azt a. valóságban kedvezőtlen esetet veszszük fel, hogy a lineáris erősbítés a felhasznált fűtőenergiamennyiséggel arányosan csökken, akkor kiadódik, hogy legcélszerűbb egyes csöveket használni, melyek tehát csak e-szeres erősbítést eredményeznek, ahol e = 2.72. Az erős! bitesek a fűtőenergiamennyiséggel kisebb mértékben vai'ó csökkenése esetén
