79136. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet faredőnyök léceinek összekapcsolására

— 2 szolgál. Világos, hogy a két heveder kiálló részeit a szomszédos lécek számára, amelyeket azokra ráfűznek, a következő hevederekkel éppen olyan módon hozzák kapcsolatba, amint azt az imént ismertettük. Ennek a szokásos kapcsolási módnak, egyéb hátrányoktól eltekintve, cz a lényeges hátránya van, hogy a csavar az igénybevételek folytán meglazulván, könnyen kihull, amikor is a redőny lécei összeesnek, illetve a rendszer teljes összefüggése megszűnik, úgy, hogy a redőny használhatatlanná válik. A találmány szerint most ezt a hátrányi; gyökeresen küszöböljük ki olv kapcsol ószerkizet alkalmazásával, amely az említett facsavarok használatát teljesen feleslegessé teszi, és tökéletes biztonságú, tartós kapcsolást tesz lehetővé. Ezt a célt azzal érjük el, hogy a hevederlemezeket közvetlenül egymásba akaszthatóan képezzük ki és pedig oly módon, hogy a hevedeiiemezek bizonyos kölcsönös helyzetben könnyen és gyorsan egymásba akaszthatók és ezen helyzetből való viszonylagos elforgatás révén az egymásba akasztott helyzet biztosíttatik, mimellett azonban a biztosított helyzet a hevederlemezeknek bizonyos mértékű kölcsönös eltolódását engedi meg. A mellékelt rajz 4—6. ábráin a találmány szerinti kapcsolószerkezetnek egy foganatosítási alakja van feltüntetve, ahol is a 4. ábra az egyik lécbe beillesztett szerkezet részleges metszete, az 5. ábra annak részleges felülnézete a 4. ábrához 90°-kal elforgatott helyzetben, míg a 6. ábra a találmány szerinti hevederlemezek egyikét külön szemlélteti. A rajzon feltüntetett (3) hevederlemez egyik végén a (4) hasítékkal, másik végén pedig a rövid (7) pecekkel van ellátva, mely a bordaszerű (8) fejjé szélesedik ki a lemez harántirányában. A bordaszerű (8) fej szélessége és vastagsága valamivel kisebb a (4) hasíték hoszszánál, illetve szélességénél, avégből, hogy ezien (8) fej a vele összekötendő hevederlemez (4) hasi tékán akadálytalanul átilleszthető legyen. Az összekapcsolás már most a következőképpen történik: Egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy az 5. ábrán látható (1) léc a redőny legalsó léce. Már most egy 6. ábra szerinti (3) lemezt a jelen példában felfelé néző (8) fejjel, alulról az (1) léc harántirányában a fentebb már ismertetett (2) résbe toljuk fel. Az (1) léc alsó szélének felső (11) peremén, a (2) rés közepe fölött a (9) bevágás van kiképezve, amelynek a léc hosszirányával párhuzamos belső (10) határ felületéhez a betolt (3) hevederlemez (8) fejének belső hosszoldala odaütközik. Ezen kiképzés célja a hevederek alkotta láncrendszer és a lécrendszer közötti viszonylagos eltolódás határolása. A hevederlemez betolása után egy további hevederlemezt veszünk és ezt az 5. ábrán szakadozott, vonalakkal szemléltetett módon az (1) léccel párhuzamos helyzetbe, a már betolt (3) hevederre merőlegesen az utóbbiba beakasztjuk, vagyis a (8) fejet, mely ekkor a betolt heveder (4) hasítékával párhuzamos helyzetet foglal el, ezen hasítékon át feltoljuk, és ennek megtörténtével az ekként hozzákapcsolt (3) hevederlemezt az 5. ábrán látható (x) nyíl irányában 90°-kal, vagyis az előbb már betolt (3) heveder meghosszabbításába elforgatjuk, amikor is a hozzákapcsolt második heveder (8) fejrésze a lécbe betolt heveder felülete fölé kerül és annak (4) hasítékára merőleges helyzetet foglal el, miáltal a beakasztott helyzet biztosítva van. A hozzáakasztott (3) heveder megfeszítésekor (felfelé húzásakor) annak (7) pecke a lécbe betolt heveder (4) hasítékának külső széléhez szorul. A hozzáakasztott (3) hevederre már most ráfüzzük a következő lécet, úgy, hogy a (4) hasíték a lécen kívül maradjon, mire égy következő (3) hevedert veszünk