79058. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tisztított víz maradék keménységének csökkentésére kazánvíz segítségével

félig kötött és szabad szénsavát magában a tisztítóban választjuk le úgy, hogy az ezzel járó kazán és csővezeték-korroziók ki vannak zárva. Ezzel az eljárással a kazán folytonos iszapmentesítése is egybe van kötve. Az eljárás tehát egyesíti magában több, egymástól elvileg eltérő' eljárás előnyeit, az ezen eljárásokkal járó hátrányok egyidejű kikerülése mellett. Az eljárás abban áll, hogy a tápvizet az eddig ismert módon. pl. mészszel és szódával, vagy marónátronnal és szódával lágyítjuk, és pedig normális, azaz a keménységokozók lecsapására gyakorlatilag szükséges vegyszermennyiséggel, ilyen, normális módon lágyított vízbe már most a találmány szerint a kazánból vizet vezetünk és pedig célszerűen egy külön tartányban, ahol a tisztított vízből és kazánvízből álló elegy egy ideig áll. Ezután ezt az elegyet szűrhetjük és a további kazántáplálásra használjuk. A mész-szóda stb. eljárások eddig a víznek csupán kb. 3 német keménységi fokig való lágyítását tették lehetővé. Ha a lágyításban tovább akartak menni, igen nagy vegyszerfelesleg volt szükséges és ennek következménye a tápvíz meg nem engedett nagy alkálitartalma volt, ami ez utóbbinak különösen a kazánban való koncentrálásánál lépett előtérbe. Ilyen túlságos alkálikoncentrációk a jelen eljárásnál azért nem léphetnek fel, mert a kazánból visszavezetett vegyszerek az ismert módon tisztított víz keménységének további csökkentésére szolgálnak. A keménységnek ez a csökkentése eddig iszap leválasztása közben a kazánban történt és pedig azáltal, hogy a kazánvíz vegyszerfeleslegei magában a kazánban hatottak a vízmaradék keménységére. Jelen eljárás szerint tehát az alkálitartalmú kazánvíz behatása az ismert módon tisztított vízmaradék keménységére a kazánon kívül megy végbe és ezáltal már itt messzemenő iszapleválasztás áll be, a kazánból vett vegyszerfeleslegek egyidejű felhasználása mellett. A maradékkeménység ezen leválását még elősegíti a felmelegedés, mely a tisztított vizet utólag a forró kazánvíz részéről éri. Az eljárás egyik következménye, hogy a kazánban magában az alkálikoncentráció tartósan a megengedett alacsony fokon tartható s a kazánban a víznek a táplálás előtti messzemenő lágyítása folytán csupán csekély iszapképződés léphet fel, amennyi a jelen esetben különösen azért teljesen lényegtelen, mert a folytonosan a tisztított vízbe vezetett kazánvíz az iszapot magával viszi és azt folytonosan leszűrjük. Ezen eljárás alkalmazásával a kazánfalon és a csővezetékeken fellépő korróziók természetesen teljesen ki vannak zárva és további előny még az, hogy az eljárással kapcsolatos melegítés a levegőt is eltávolítja a vízből úgy, hogy oxigénkorróziók is ki vannak zárva. Minthogy ez az eljárás az alkáli koncentrálását a kazánvízben messzemenően megakadályozza és így a kazánvíz lefúvása majdnem csak annyira szükséges, amennyire az oldott semleges sók fokozatos konceritrációja ezt szükségessé teszi, az eljárás hőben és vízben egyaránt nagy megtakarítást jelent. Ismeretes olyan tisztító eljárás, melynél a kazántápvizet a kazánból származó gőzzel való forralással tisztítjuk, a vízhez a kazánban szódát adnak és ezt a vizet a tisztítóban a gőzzel együtt a forraláshoz felhasználjuk. Ezzel ellentétben jelen eljárásnál a kazántápvizet a tisztítóban tökéletesén megtisztítjuk, a lágyított vizet a kazánba vezetjük és ennek a megtisztított kazánvíznek megfelelő részét adjuk a vegyszerekkel való tisztításból származó tisztított vízhez. Ezáltal elkerüljük a tisztítóból csekély vegyszerfelesleggel jövő víznek a kazánban való koncentrálását, miután a jelenlevő szódafelesleg, illetve ennek egy része folytonosan eltávolíttatik a kazánból. Egyidejűleg lehetővé válik a kazánon kívül majdnem tökéletes lágyítás a tisztítóban, miután a káros koncentrációk veszedelme nélkül lehet a keménységkép-