79025. lajstromszámú szabadalom • Légszívófékekhez való fékhenger

lyebb helyzetében, a (2) és (4) kúpfelület és az (5) henger alsó része által határolt térben foglal helyet, melynek vízszintes keresztmetszete az alsó kamra felé foko­zatosan nagyobbodik. A felső kamrában bekövetkező túlnyomásnak tehát az lesz a következménye, hogy a'z (1) gördülő­gyűrű a szelepfészek szerepét betöltő (4) kúpfelületről leszoríttatik, míg az alsó kamrában uralkodó, fokozódó túlnyomás az (1) gördülőgyűrűnek a (2), (4) kúp­feliiletek közé való, azonos mértékben fokozódó szilárd beszorulását vonja maga után. Az (1) gördülőgyűrűnek kis mértékű saját rugalmas feszültsége van, melynek folytán ab, közvetlenül a felső és az alsó kamra nyomása közt bekövet­kező kiegyenlődés előtt, zéró helyzetébe tér vissza. Ez a feszültség megfelel a visszaosapószelepeknél szokásos rúgó­vagy súlyterhelésnek és a gördülőgyűrű­elrendezésnek a fékhengerkamrákban végbemenő kis nyomásingadozásokkal szemben való érzékenységét nem befo­lyásolja kedvezőtlenül. Az (1) gördülőgyűrű ezen elrendezése különösen előnyös a fékhengernek a raj­zon feltüntetett kíétrészű kiképzésével kapcsolatban, mert ekkor, anélkül, hogy az egész hengert le kellene a járműről szerelni, a henger alsó részének egy­szerű eltávolításával megvizsgálni ós esetleg kicserélni lehet az (1) gördülő­gyűrűt. Egy új gördülőgyűrű felhelyezése igen könnyen és egyszerűen végezhető, mert a gördülőgyűrűnek a dugattyú- és hengerfelület közé, különleges segéd­eszközök (behúzódugattyúrudak és effélék) alkalmazása mellett való erő­szakos beszorítására nines többé szükség. A gördülőgyűrű beépítésekor itt nem következik be az összeszorított gördülő­gyűrűnek a hengerfalon való, eddig el­kerülhetetlen csúslzása, hanem a gyűrű legördülése és nyugalmi helyzetébe ju­tása teljesen egyenletesen mtegy végbe, úgy hogy beékelődésnek és ferdén való beállásnak veszélye és ennek folytán be­következő megsérülése kizártnak tekint­hető. A dugattyú legmélyebb helyzetében és a felső kamrában hirtelen bekövetkező ny om|ásnövekedéskor 'azonban megtör­ténhetnék, hogy a gördülőgyürű szelep­szerű elmozgása olyan hevesen megy végbe, hogy a gyűrű a dugattyú henge­res része és az alsó hengerrész közt lévő hézaghob szoríttatik. Hogy ezt elkerüljük, a találmány ér­telmében a (2), (4) kúpfelületek alatt és az említett hézag felett egy (6) felfogó­gyűrűt rendezünk el, mely az (1) gör­dülőgyűrű lefelémozgásának határt szab. Ennek a felfogógyűrűnek célszerűen hullámos drótgyűrű alakját adjuk (2. ábra), mely hullámaival egy a henger alsó részében, belül kiképezett lépcső víz­szintes felületére támaszkodik, függé­lyesre felgörbített (7) részeivel pedig az említett lépcső függélyes felületéhez fekszik. Az ilyen drótgyűrű könnyen kiemel­hető és kicserélhető és semmiképen sem befolyásolja károsan a levegő keresztül­jutását. Ha az ilyen gördülőgyűrűk hosszú ideig üzemben vannak, többnyire meg­lazulnak (ernyedtek lesznek), úgy hogy a dugattyú legmélyebb helyzetében, nem feküsznek' többe jól rá a kúpfelületekre. Ilyen esetben az ernyedt gördülőgyűrű­nek újjal való kicseréléséről kell gon­doskodni. Hogy már most az ilyen er­nyedt gördülőgyűrűt még tovább lehes­sen használni, a találmány értelmében a dugattyú fenekét elállítható ütközőkkel látjuk' el, melyek segélyével a dugattyú, legmélyebb helyzetében, a henger fene­kére támaszkodik'. Ezek az ütközők, mint az í. ábrán látható, egyenletesen elosz­tott, a dugattyú fenekébe becsavart (S) áJlítóosavarokbóI állhatnak, melyeknek feje, a dugattyú legmélyebb helyzetébén, az (5) henger fenekére támaszkodik. Ha már most az (1) gördülőgyűrű ernyedt

Next

/
Thumbnails
Contents