78913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogyasztási cukornak az elsőrendű nyers cukorból való alőállítására
módon nyerscukor-utótermekékre főzhető be, illetve dolgozható fel. Az eljárás első vagy előkészítő fokát az elsőrendű nyersedkor rendes szárazsági foka miatt közvetlenül nem centrifugálható kristálymasszájának melásszal való cefrézése képezi. Emellett azonban tekintettel a kristályokon tapadó zöld szörptartalomra és ennek tisztasági hányadosára, mely zöld szörpnek nem szabad a melásszal oldatba átmenni, ill., melyet nem szabad a centrifugál erőnek magával ragadnia, főkép két feltételre kell tekintettel lennünk. Feltételezzük, hogy a nyerscukormassza vegyileg tiszta kristályain tapadó és ép a tisztítási eljárás által a csatlakozó fedéssel együtt eltávolítandó zöld szörp, mely 88% kristálymasszánál körülbelül 12%-ot tesz, 77—78 tisztasági hányados mellett 60% cukortartalommal bír. Ezen viszonyoknak megfelelően a melászt, mely rendesen körülbelül 50% cukortartalmat tüntet fel körülbelül 83 Brix mellett és ily magasan koncentrált állapotban rosszul keverhető, körülbelül 74—76 Brixre kell hígítani. Csakis 74 Brix higítási fok alatt kell attól tartani, hogy a melász a cukorkristályokon tapadó zöld szörpre cukoroldó, veszteséget okozó befolyással van, míg a fent említett higítási foknál a melász a cukorkristályokkal és a zöld szörppel szemben közömbös anyag gyanánt viselkedik. Ezen közömbösség, ami második feltételnek tekintendő, a cefréző anyagban való rendkívül alacsony hőmérséklet betartása által biztosíttatik. Az adott mértékben hígított melász hőmérséklete körülbelül 30—35 fok 0. legyen, ellentétben az eddig szokásos cefréző míveletekkel, melyek könnyű centrifugáimunka biztosítása céljából a cefréző szörp számára legalább is 60—70 fok C. hőmérsékletet alkalmaznak. Ami a nyerscukormassza és a hozzáadagolandó melász súlyarányát illeti, a melászból a eefrézendő nyerscukornak kb. 30%-a adagolandó, hogy a keverőműben könnyen és gyorsan keverhető töltőmasezaszerű pépet kapjunk. Az ehhez szükséges, az elosztó teknő és a hajító dob felett elrendezett keverőműnek, mint már előbb említettük, csak kis méretekkel kell birnia. Az eddig szokásos, az ismert rendszerű nagyterű keverő készülékekben foganatosított, gyakran legalább 12 órán át csak körülményesen keresztülvihető keverőmunkával ellentétben az új eljárásnál az említett elosztó ós keverőműben csak rövid ideig, kb. félóráig tartó keverőmunkára van szükség arra, hogy a massza homogén, pépfolyós keverékké alakuljon, melyet azután közvetlenül az alatta levő hajítódobokba töltünk be. Ezután kezdődik az eljárás második foka: a centrifugálás, mely elkülönített sorrendben először (az előbb hozzáadagolandó) melász lefolyását és azután a következő sűrűié-fedés által felvett, illetve tovaragadott zöld szörpét eszközli, míg végül folytonos iiizemben csak néhány percig tartó gőzfedés elrendezése mellett körülbelül 99.9 polarizációs kristálycukrot kapunk. (Hogy a lefolyások elválasztását és az időbeli váltakozás sorrendjét uraljuk, a hajítódobok a lefolyási utak szokásos átváltó berendezésével vannak ellátva, melyeket a munkásnak úgy kell kezelni, hogy ha az előzetesen a cefréző folyadékhoz hozzáadagolt melász (a tisztítandó kristálymassza 100 súlyrészére 30 rész) centrifugázása be van fejezve, a kifolyási út átváltatik a gyüjtőtérhez, mely most a hajítási lefolyásban következő lefolyó szörpöt veszi fel, mely áll a fedésre alkalmazott sűrűléből, a nyerscukornak a sűrűié által felvett, illetve tovaragadott zöld szörpjéből (anyalúgjából) és az ezután következő rövid gőzfedés csekély oldatából. A centrifugálás első szakaszából elkülönítve visszakapott cefréző folyadék lényegileg a melász eredeti állapotában, úgy hogy minden további nélkül az eljárási mívelet megismétlésére, azaz új elsőrendű nyerscukormassza cefrézésére használható fel. A melászlefolyás és a sziruplefolyás elválasztásának váltakozását idejekorán kell átváltani, mert ettől függ, hogy bizonyos cukorveszteségek a melásszal nem-e mennek át, úgy hogy ez folytonosan dúsít-