78821. lajstromszámú szabadalom • Fúróeszköz függélyes fúrólyukak előállítására

— 3 .— mótor és ennélfogva a (IS) csavarorsó is megáll. Ütés után a (25) dugattyú, a (27) és a (28) rugók nyomását követve, nem mozoghat azonnal ismét fölfelé, mert az időközben zárt (30) szelep a levegőt a (25') üreges térbe csak aránylag lassan engedi beáramolni. A sebesség, amellyel a dugattyú fölfelé mozoghat, úgy van választva, hogy mielőtt a csavarorsó ismét munkahelyzetébe juthatna, és a (29) kon- ' laktus záródnék, szabályszerű üzemet föltételezve, már új ütésre kerül a sor s a dugattyú ismét lefelé mozog. Ez lesz az állapot mindaddig, amíg szabályszerűen fúrunk. Ha az ütéseket a fúrórudazatra hosszabb időn ' keresztül, mint ezt a (27) és a (28) rugók ereje, a (25) dugattyú súlya és a (30) szelep beállítása stb. megszabják, pl. 20 mp.-nél tovább megszakítjuk, csupán ily esetben térhet vissza a (25) dugattyú a kiinduló helyzetébe, amidőn egvszersminl a (18) csavarorsó be lesz iktatva és a (2Í») kontaktus zárul. A (9) mótor most üzembe jönne, ha e pillanatban a (21) kontaktus is zárva volna. Ez az utóbbi körülmény azonban a (31) inga állásától függ. Ha ez az inga s vele együtt az egész súlyrúd, mint eddig is, függélyesen áll, vagy ha e rúdnak alsó vége balfelé hajolt el, ennek megfelelően az inga tehát jobbra tért ki, illetőleg a (32') ütközőre ' támaszkodott, úgy a (21) kontaktus nincs zárva és a mótor s a vele kapcsolt részek nyugalomban maradnak. Ha azonban a súlyrúd alsó végével a föltüntetett kiviteli példán balra tért ki, szóval az 5. ábrán túl zottan föltűnhetett helyzetbe állt be, akkor a (21) kontaktus s vele együtt az üzemi áramkör zárva van, a mótor megindul, s a (10) csiga mozogni kezd. Ez utóbbi mindenekelőtt a (13) pecekkel fölszerelt (11) csavarkereket hajtja meg, melynek peckei, mint előbb ismertettük, a (15) kalapácsot hozzák mozgásba, úgy hogy ez valahányszor valamelyik (13) pecek a (14) orr mellett elhalad, a belső (5) köpenycső falára üléseket mér. Ezen ütések az adó külső (4) köpenye, a súlyrúd és a vele szilárdan összecsavarolt fúrórudazat útján a szabadba közvetittetnek és itt pl. a fúrórudazatba illesztett gummitömlős hallóhüvely, vagy más efféle segélyével észlelhetők és megszámlálhatok. A (11) csavarkerékkel egyidejűleg a (18) csavarorsó, a (12) és (17) fogaskerekek által meghajtva, forgásba jön és a (19) szánt a (20) rágó nyomásával szemben balra eltolja. Ezjt a mozgást a (31) inga követi, mely a szánra támaszkodik és pedig mindaddig, míg ismét függélyesen függ és akkor visszainarad, mire aztán a (21) kontaktus megszakad és a mótor, úgyszintén a többi vele kapcsolt részek is, valamint a szán nyugalomba jön. Eközben a (11) csavarkerék minden egyes fordulatára négy kalapácsütés esett. Az ütéseknek megfigyelt összes száma adja meg annak a mértékét, hogy mennyire kellett a (19) szánt balra elmozgatni, hogy a (21) ingának függélyes helyzetét ismét helyrehozzuk, vagyis egyúttal a véső súlvrúdjának ferde helyzetéről is számot ad. A kintlévő megfigyelőnek tehát időről-időre csupán meg kell szakítania a fúróütéseket és -a (15) kalapács jelzőütéseit a fúrórudazaton meg kell hallgatnia, hogy megtudja, vájjon s mily mértékben tért ki a véső a függélyes helyzetből. De e tekintetben néhány megszorítás veendő figyelembe, nevezetesen 1. az ingának kitérései a valóságban csak balfelé (a rajz síkjában) mérhetők; 2. az inga mindig csak a hajtásnak egyik komponensét méri; 3. a fúrólyuk e hajlásúnak komponense biztosan csupán a vésőre való tekintettel, nem pedig a fúrólyuk geográflkus fekvésére való tekintettel ismeretes. A kapott adatok mégis teljesen megfelelnek a kívánt célnak, mert -a vésőt csupán, 90 fokkal azi egyik vagy a másik oldal felé kell forgatnunk, hogy ezen helyzetben a másik komponenst is megmérhessük. Ehhez járul még, hogy a vésőnek azon helyzete, melyben egyik komponense a maximumot érte el, az összehajtással esik egybe. Ezen pont körül kell aztán a vésőnek mélyebb élét ide-oda lengetnünk, ahelyett, hogy egyenletesen körbe forgatnánk, oly célból, hogy a beállott kitérést ismét kiegyenlítsük, amint azt a törzsszabadalomban vázoltuk. Amíg az adószerkezet a Vésővel szemben nem fordul el, addig a lurórüdazatnak esetleges elfordulása figyelmen kívül maradhat. Ha a kezdődő kitérés lehetőleg gyorsan és tökéletesen kiegvenlíttelik, úgy a találmány már betöltötte célját, úgy hogy eltekinthetünk annak megállapításától, hogy a fúrólyuk ezen kiegyenlítés nélkül melyik geográflkus irányban távolodott volna el a függélyestől. A lentiekből világos, hogy mily lényeges egyszerűsbítést jelent a fúrólyuk mélyéből a íölszinre eddig szokásos villamos átvivőjelek pótlása. Előnyösen élhetünk ezzel az egyszerűsítéssel olyan esetben is, ha oly mérőeszközök állásának a Íölszinre való jelzéséről van szó, melyek nem úgy,, mint a jelen esetben föltételeztük, egv fúrórudazat súlyrúdjában, h^nem már készen fúrt lyukak függélyességél megállapító készülékekben vannak alkalmazva, mint aminő pld. a 62354. számú szabadalomban le van írva. A találmány itehát az effajta készülékekben és más hasonló szerkezetekben előforduló akusztikai jeladást is felöleli. Szabadalmi igények : 1. A 73371. szánni törzsszabadalom szerinti fúróeszköz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fúrólyukban elhelyezett adószerkezet adatat akusztikus úton vitetnek át a íölszinre.