78744. lajstromszámú szabadalom • Műszer mozgó célokra való lövéshez az elébecélzási adatok gyors és pontos megállaptására

ezen mutató segélyével mindig pontosan leol­vashatjuk a megfelelő számadatot (pl. 12 má­sodperc) és ezen számnak megfelelően azonnal beállíthatjuk a (14) mutatót is. Ezzel tehát a műszer teljesen be van állítva és az összes szükséges adatok rendelkezésünkre állanak. Mint említettük, a (18) tabellán egyéb szüksé­ges adatok is rajta vannak, amelyek szintén a (19) mutató segélyével leolvashatók és a tüzér­ségnek közvetlenül bemondhatók. Az 1. ábrával kapcsolatban említett szög, ill. azon oldal- és magassági szögek megállapítá­sára, amelyeket a (2 és 3) irányrudalc, azaz a célzás iránya az elsütés pillanatában és az ágyú­cső korrigált (előretolt) iránya egymással be­zárlak, ezen rúdak végein egy-egy tüzérségi fokbeosztással ellátott (20, ill. 21) ivszegmens van elrendezve, amelyek egymásra merőleges síkokban feküsznek. Ezen szegmensek minden­kori érintkezési (metszési) pontjánál (22)-nél történik a leolvasás. Minthogy a (2, 3) rudak különböző pontokon vannak ágyazva, azért a szegmensek merev megerősítésénél ezek egy­másba ütköznének, illetőleg nem állanának min­dig oly viszonylagos helyzetben egymáshoz, hogy pontos leolvasást végezhessünk. Ez okból szükséges, hogy a (20) szegmens olykép vezet­tessék, hogy az ív radiusza mindig a (3) iránv­rud forgáspontján menjen kérésziül tekintet nélkül a (2) rúd helyzetére. Ezt a 2. ábra szerint olymódon; érjük el, hogy a (20) szegmenst nem közvetlenül, hanem a csuklósan megerősített (23) karok révén függesztjük fel, amely karok hossza megfelel a két rúd egymástól való füg­gélyes távolságának. Ilymódon elérjük azt, hogy a (20) szegmens mindig automatikusan beáll a másik szegmenshez képest, ill. beosztással el­látott széleik mindig érintkezésben maradnak egymással. A (18) lőtabella egy külön (24) karon forgat­hatóan van elrendezve, úgy, hogy az munka­közben elforgatható, hogy a beállításnál ne ké­pezzen akadályt, csak a leolvasáshoz forgatjuk a 3. ábrabeli helyzetbe, amikor beleütközvén a (19) mutatóba, a (3) rúd mindenkori helyzetével párhuzamos helyzetbe kerül. A tabella könnyen kicserélhetően van elrendezve, hogy bármilyen kaliberű és fajtájú ágyúhoz való tabellát alkal­mazhassunk. A műszer kezelési módja már most a követ­kező: Célszerűen többen végzik a beállítást, akik közül az egyiik az (1) rúd fölött elrendezeti (25) irányzékon vagy lávcsövön keresztül az elő­készítő munkálatok közben állandóan figyelem­mel klisén a repülőgépel, miközben a műszert oldalirányban az (5) csavarral, magassági irányban pedig a (7) csavarral állítja be. Ez alatt egy másik egyén a műszert a (6) csavar segélyével a megadott távolságnak megfelelően állítja be. Ez a beállítás az (1) irányrúdoni al­kalmazott beosztás szerint, esetleg (26) nonius segítségével, történik, miáltal a B pontot a kellő helyzetbe hozzuk. Ugyanekkor egy harmadik egyén a (4) hengert a bemondott sebességnek megfelelő skálára állítja be, ill. forgatja el, azután pedlig a (9) állítócsavar segélyével hossz­irányban eltolja mindaddig, míg a 30 másodper­cet jelző beosztás a (1G) mutató alá nem kerül; végül pedig a hengert függélyes tengelye körül a repülő megadott irányának megfelelően állítja be a (14) skála szerint. Ha mindezek az előmunkálatok megtörténtek, akkor kezdetét veheti a tulajdonképeni mérés, aminek, mint fentebb említettük, egy meghatáro­zott rövid időn belül meg kell történnie, hogy a 30 másodperc eltelte előtt még kellő időben meglehessen adni az elsütés időpontját. Ezért a mérés kezdetén meg kell figyelni az időt is, tehát megindítjuk a Stopper-órát. A kezelő­személyzet egyike beforgatja a lőtabellát, amely­ről leolvassa és azonnal tovább adja a szüksé­ges adatokat; egy másik egyén azonnal beállítja a lövedék repülési idejére a (17) mutatót, míg a harmadik (20 és 21) szegmensekről leolvassa és tovább adja a magassági és oldalszögeket. Ezek után már csak a hátralévő időnek elteltét kell bevárni, hogy a lövésre a vezényszót megadhas­suk. A mérésre tehát mindig annyi idő áll ren­delkezésünkre, amennyi a lövedékrepülési idő­tartamnak a 30 másodpercből való levonása után fennmarad, pl. ha 12 másodperc kell a lövedék­nek, akkor 18 másodpercünk van a méréshez és az adatok megállapításához. Megjegyzendő még, hogy mivel ezen műszernél az elébecélzási szöget egy meghatározott cél­zási irányhoz képest adjuk meg, kell, hogy a mérőműszer az ütegálláshoz lehetőleg közel le­gyen, miivel különben a két helyről különböző szög alatt látjuk a röpiilőt, ami hibákra vezetne. Másrészt azonban előfordulhat, hogv a repülő­gép irányát több műszer részére egy távol fek­vő közös helyről adják meg. Ez esetben vala­mennyi különálló műszerhez a helves irányszö­get át kellene számítani, hogy ugyanazon fok­számot adhassuk meg. Ezt elkerülendő egy kü­lön kis készüléket alkalmazhatunk, amely a kö­vetkező alapelveken nyugszik: A távolsági beosztással ellátott (31) mérőléc, amely a (32) pont körül forgathatóan van elren­dezve, a közös megfigyelő állomásra irányítta­tik és az ezen csúszó (33) szán a távolságnak megfelelően állíttatik be. Ezen szán (34) kulisz­szájával egy (35) rúd hosszirányban elcsusztat­hatóan függ össze, mely rúdnak másik vége egy 180°-os beosztással ellátott (3C) tárcsa o-pont­jához van erősítve, mely utóbbinak tengelye vi­m

Next

/
Thumbnails
Contents