78722. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke
gelyvégen a külső fogazású kisebb (a) kúpkerék, a másik tengelyvégen pedig a belső fogazású nagyobb (b) kúpkerék ül. Mindkettőbe a (c) kúpkerekek kapaszkodnak, amelyek az (f) hajtókerékre vannak forgathatóan ágyazva. Egyensúly van ugyanakkor, mint az 1. és 2. példa esetében. Mind a három kivitel, amelyekhez még külső és belső fogazású homlok- és kúpkerekeknek számos más kombinációja volna sorozható, azzal a közös jellemzővel bir, hogy a keringő középső fogaskerekek fogszámai a különálló tengelyvégeken kétoldalt ülő kerekek fogszámaihoz nem egyformán, hanem különbözően viszonylanak úgy, hogy egyensúly esetében az oldalsó kerekekre egyenlőtlen forgató nyomatékok vitetnek át. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a jelen célra a móíor teljesítménye egyenes menetnél két egyenlőtlen részre osztandó, amint az már a rendes differenciálté kerékrnűnél is megtörténik kanyarodásoknál. Az ezt előidéző kiegyenlítő szerkezeteket tehát a következőkben „egyenlőtlen"nek fogjuk nevezni. ' A 4. ábra hajtó barázdakerékkel biró mótoros ekén oly esetet tüntet föl vázlatosan, amelynél a jelen találmány szerint ilyen egyenlőtlen kiegyenlítő hajtómű alkalmazandó. A 4. ábra két eketesttel biró eikét tüntet föl, amelynek nyomtávolsága a munkaszélességnél lényegesen nagyobb. Az eke ellenállásának (S) eredője a nyomtávolság közepétől (i) távolságban halad el, tehát rendes kiegyenlítő hajtómű esetében a járművet (i. S) nyomatékkal térítené el úgy, hogy az eketestek tarló felőli oldala, illetve a hátsó kormánykerék oldalirányú nyomást kapna, amely súrlódási veszteséget okozna. A mótor teljesítményének egyenlőtlén megosztása által a rendes szántó-üzemben a jelzett nyomaték a találmány szerint tetszőlegesen csökkenthető, illetve megszüntethető és pedig az utóbbi eset akkor áll be, ha a kiegyeniitő hajtómű pl. az 1-3. ábrák szerint úgy van kiképezve, hogy a mótor teljesítményének a barázdakerékre átvitt része a másik kerékre átvitt részhez úgy aránylik, mint k :1-hez. E célból pl. a 2. ábrán a (b és a) homlokkeretek átmérőinek a k: 1 viszonyban kell állniok. A mótoros ekébe való beépítés a szokásos elrendezésnek megfelelően, pl. 4. ábra szerint úgy történhetik, hogy az (m) mótor hajtóereje az (n) váltókerékmű útján az (f) kúpkerékre, erről pedig a közbenső (c) homlokkerekek útján egyfelől a kis (a) homlokkerékre és erről a (g) kerékmű útján a tarló felőli járókerékre másfelől pedig a nagy (b) homlokkerék és a (h) kerékmű útján a barázdakerékre v! tetik át. Ilyen elrendezés megfelelő műdön minden más önmozgó mótoros ekénéi is alkalmazható, ha az ekék ellenállásának eredője nem középen halad el a két hajtókerék között. Az egyenlőtlen kiegyenlítő hajtóművel azonban nemcsak azt a nyomatékot lehet megszüntetni, amely a gépet a szántott terület felé igyekszik kitéríteni, hanem bizonyos körülmények közt még ezen is túl lehet menni úgy, hogy ellenkező irányú nyomaték keletkezik, amely a gépet ai tarló felé téríteni törekszik. Ez akkor előnyös, ha pl. kormányzó taligával biró vontatott ekénél a taliga egyik kereke a barázdában halad és ismert módon önműködő kormányzásra szolgál, vagy pedig ha e célra a gép előrészén a barázdában [ haladó kerék van elrendezve, amely a.z. 'előtaligára 'hat. Rendszerint ugyanis az ilyen kerekeket, hogy szorosan barázda széle mellett haladjanak és ezáltal vezettessenek, a tarló felé kissé rézsútosan kell állítani úgy, hogy állandóan a barázda széle felé fussanak. Ennek folytán azonban erőveszteség lép föl és előfordulhat, hogy a kerék a barázdából kiikapaszkodik-Ilyen kerékállásra nincs szükség, ha egyenlőtlen kiegyenlítő hajtómű alkalmazása folytán az eke ellenállása a gépet a tarló felé igyekszik téríteni. Al barázdában haladó kormánykeréknek csak a víz-
