78688. lajstromszámú szabadalom • Önműködő villamos szabályozó
- 2 A találmány tárgyának célszerű foganatosítási alakjánál a kapcsolókontaktusok mechanikai meghajtása a szabályozandó gép forgó részéről mechanikai átvivőlemezek, pld. forgattyúhijtás, görbületi tárcsák és effélék útján történhet és a szabályozó, szerkezetileg, a szabályozandó géppel össze van építve. Ez az elrendezés a forgó megszakítókkal és eltolható kefékkel és effélékkel biró elrendezésekkel szemben azzal az előnnyel jár, hogy teljesen súrlódásmentes és ennek következtében rendkívül érzékeny. A nagyfokú érzékenység előnye azonban csak akkor használható ki, ha a szabályozó mágnesfegy-verzel nem reagál zavaró rázkódtatásokra, amilyenek főleg automobil- vagy vonatvilágítóbérendezések áramfejlesztőjével való összeépítésekor föllépnek. Ezt a zavarmentességet azáltal érjük el, hogy a mágnesfegyverzet tömegét több részre osztjuk és az egyes részeket emelőkarok segélyével oly módon kötjük össze egymással, hogy a kívülről ható gyorsulási erők és azoknak nyomatékai egymást kompenzálják. A megosztás célszerűen két koncentrikus részre történik, melyeknek súlypontjai lehetőleg egy pontba esnek össze. A mágnesfegyverzetmozgás megfelelő tompításának elérésére a magok, gyűrűk, csövek vagy más testek alakjával biró, jó vezetőanyagból készült vezetőrészekkel kapcsolhatók össze, melyek a cséve mágneses mezejében vannak elrendezve. A fegyverzet tengelyirányú elcsusztatásakor a vezetékekben örvénylő áramok gerjesztetmelyek a mozgásokat tompítani igyekszenek. A magok koncentrikus elrendezése lehetővé teszi lég- vagy folyadéktompítás alkalmazását is, mely ugyanolyan értelemben hat, mint az örvénylő áramok. A mellékelt rajz a találmány tárgyának két példaképpeni foganatosítási alakját szemlélteti. Az 1. ábra a szabályozó kapcsolási sémájának vázlata. A 2. ábra egy változat részletrajza. (a) a szabályozandó generátor fegyverzetét, (d) annak keféit és (b) mágneses mezejét jelöli, (w) a gerjesztő ellenállás, melyet a lengő (k) kontaktus és ennek (h) ellenkontaktusa váltakozva rövidre zár és újból bekapcsol. A (h) ellenkontaktus (r) rúgó útján van az (s, p, q) elektromágnessel összekötve. A (c) kondenzátor a szokraképződést gátolja meg. A (k) kontaktust' az (i) pontban ágyazott és a (g) forgattyúcsap által meghajlított (1) emelő tartja lengőmozgásban. A (g) forgattyúcsapot a generátortengelyen elrendezett (n) korongról meghajtott (m) zsinórkorongon foglal helyet. A mágneses húzóerő ellenében működő (f) rúgó a (h) ellenkontaktust a lengő (le) kontaktussal érintkezésbe hozni igyekszik. Ha teháf a feszültség a (d) keféken pld. csökken, akkor a kél kontaktus közepes távolsága szintén csökken és kölcsönös érintkezésük tartama növekszik úgy, hogy a gerjesztés és ezzel a szabályozott feszültség ismét növekszik. Növekvő feszültségénél a folyamat ellenkező. A szabályozó elektromágnese keresztmetszetben van szemléltetve. A mágnesfegyverzet két (p) és (q) maggá van megosztva, melyeknek (Si) és (S2) súlypontjai, az (o) ellensúlyok megfelelő méretezése mellett, egymáshoz lehetőleg közel esnek. A (p) mag közvetlenül van a (z) rúddal összekötve; a (q) mag szilárdan ül a (t) tompító csőben, mely az (e) kiszögelő nyúlványok által, a hélytálló (j) forgáspontokban ágyazott kétkarú (v) emelők közvetítésével szintén oly módon van a (z) rúddal összekötve, hogy a mágneses erők támogatják egymást. A (z) rúd a mozgást az (r) rugóra és a (h) ellenkontaktusra viszi át. Világos, hogy a két egyenlő, ugyanazon pontban koncentrálva képzelt tömegre ható külső erők, melyek a tömeg mindkét felére egyenlő erővel és egyenlő irányban hatnak, a két rész kapcsolódása folytán egymást kompsnzálják és mozgást nem idézhetnek elő. Külső rázkódtatások ez okból nem váltják ki a mágnesrendszer önrezgéseit és a mágnesrendszerben kényszerrezgéseket előidézni nem képesek. A (t) cső a csévevégeken csővonalakat metsz, melyek a csőnek tengelyirányú mozgásakor a csőben tompító örvénylő áramokat indukálnak. A vasmagok közötti térbe zárt levegő, mely a (p) és (q) magoknak mozgásánál a (t) cső fala és a (z) rúd mentén beáramlik, szintén hatályos tompílószer gyanánt működik. A 2. ábrában alkalmazási példa gyanánt oly kapcsolás van szemléltetve, melynél a szabályozó nem generátor szabályozására szolgál, hanem segédmotornak időszakos működtetésére használtatik föl, mely viszont ellenállást állít be vagy tetszőleges más munkát teljesít. A szabályozó a 2. ábrán csak a kettősen elrendezett (h, k) kapcsolókontaktusok által van jelölve. A négy (wl, w2, \v3, \v4) ellenállás közül a (wl) és (w2) ellenállások változatlanok, míg a váltakozva rövidre zárt (w3) és (\v4) ellenállások hatása változó ellenállások hatásával egyenértékű. A (b) mágnesmezővel biró segédmotor (a) fegyverzete ennek következtében az egyik vagy másik irányban forog, aszerint, hogy a (w3) és (w4) ellenállásoknak kifelé figyelembe jövő középértéke nagyobb vagy kisebb a (wl) és (w2) ellenálások értékénél. A szabályozó áramokkal tetszőlegesen kompoundálható. Szabadalmi igények. 1. önműködő elektromos szabályozó elektromos gépek és áramkörök feszültségének vagy
