78661. lajstromszámú szabadalom • Védőberendezés jégeső ellen

3 -pofát meglazítva 9. ábra szerinti helyzetébe visszahelyezzük. 17—18. ábrán látható a drótok húzására szolgáló (1) szán, mely háromszögalakban összeerősített vaspántokból áll és melynek (37) orra föl van hajlítva. Mellső végén az (m) lnizókötél számára (36) vonóhorog van, míg a hátsó részen lévő (36) horgokba akasztható bc (34) ííileivel a drótokat fölvevő (k) sin. Az (1) szánhoz két keresztirányú kissé magasabban fekvő (p) rúd van erősítve, melyeknek szabad (38) végeihez (39) huzalok segélyével (40) keret erősíthető, mely a (r) kenőhengereket hordja, melyek önsúlyuk folytán fekszenek föl az előbbi menetben húzott és leerősített drótokra. Egy-egy ilyen kenőhenger szerkezete 19. ábrán látható. Lényegében áll égy külső köpenyből, melynek fölülete (41) lyukakkal van áttörve, míg a lyukak között (42) kefebevonattal van ellátva. Ezen (r) henger a (40) keretben (46, 47) csapjainál fogva van forgathatóan ágyazva. Belsejében egy második (43) henger van hosszirányban eltolhatóan, de el nem foroghatóan elrendezve, mely belül üreges, két végén zárt és fölületén a (41) áttöréseknek megfelelő (44) nyílások vannak. A (43) belső hengerhez forgathatóan, de el nem tolhatóan van a (49) csavarorsó erősítve, mely a (r) henger (47) üreges csapjában lévő anyamelletekbe csavarodik, míg (48) nyúlványa a (47) üreges csapon át kinyúlik úgy, hogy ha a (48) orsónyúlvány végére ráhúzott kulccsal a (48) orsót elforgatjuk, a (43) henger a (r) külső hengerhez képest hosszirányban elállíttatik és különböző helyzete szerint a (41, 44) áttörések egymást löbbé-kevésbbé födik, vagy teljesen elzárják. A (43) belső henger (45) töltőcsövön át tölthető meg rozsdavédő festékkel, az áttöréseken át kiszivárgó festék pedig a hengerek forgása közben a kifeszített huzalokat bekeni íés rozsdásod&s ellen biztosítja. A 20. ábrán látható kötéldob a 15. ábra szerinti megoldásnak egyik változata. A 3., 7., 8. és 15. ábrákon látható (n) kötéldob ugyanis az (i) vezetőhenger és (j) huzalszabályozó fölvételére szolgáló (21) állványzatban van ágyazva és arra szolgál, hogy az (m) kötelet, valamint az (m') .'llenkötelel az (o) kötéldobról a kellő magasságba i (c) tartódrótokig föl-, illetve levezesse. A 20. íbra szerinti kiviteli alaknál a (n) kötéltárcsa íem a (21) állványzatban van ágyazva, hanem i legszélső (c) tartódrót körül rendeztetik el forgathatóan. E célból agyfuratáig terjedő sugárrá,nyu (50) bevágása van, azonkívül pedig (51) :sap körül elforgatható (52) karja, mellyel a (c) artódrótra toll helyzetében rögzíthető. Az (52) cárinak póntozottan föltüntetett kifordított helyidében a (n) korong akadálytalanul rátolható a c) lartódrólra, az (52) karnak kihúzott helyzetébe való forgatása által pedig ezen helyzetében olykép rögzíthető, hogy hogy a (e) drót körül szabadon elforoghat, azonban róla le nem eshetik. Az (52) kart rögzítő helyzetében bármely ismert irgalmasan bekapcsolódó (53) retesz vagy horog biztosithatja, A találmány működési és használati módja az eddigiek alapján a következő: . 7—8. ábrán látható módon egy-egy kocsit a védendő szőllő két szélén fölállítunk, melléje helyezzük az (i, j) segédkészülékeket és az (1) szánnak ide-odavontatásával az előzetesen kifefeszített (c) tartódrótokat sűrű huzalbevonattal látjuk el. Minden menet után a drótokat a kellő hosszban levágjuk és végeiket lekötjük. Addig, míg a szán egyik irányban halad és egyik oldalról a drótok a (h) drótkoszorúkról lefejtődnek, addig a másik oldalon a szabad drótvégeket összekötjük a másik (k) sinnel úgy, hogy mire a szán odaér, abba az előre elkészített sin be legyen kapcsolható és a szán, amint az odahúzott drótvégeket lekötik, már minden időveszteség nélkül visszafelé mozoghasson. Az egyes drótkoszorúk (2) lemeztartójakkal együtt hozandók forgalomba, miáltal nehézség nélkül szerelhetők rá a (3) dobokra. Előnyös őket még a munka megkezdése előtt a védsndő föld szélén kellő távolságban elhelyezni azon célból, hogy amint kifogynak,, időveszteség nélkül pótolhatók legyenek. Oly esetben, ha a védendő föld szélén elegendő hely a (g) kocsik számára nem volna, a drótkoszorúkat bakokon a legelső tartódrótok alatt helyezzük el és csakis az (i, j) segédkészülékeket helyezzük el kivül. Ezáltal természetesen a találmány működési és használati módja semmivel sem változik. Ha a védendő földön fa vagy ház van, úgy ennek jelenléte, ha a tartódrótoknál alacsonyabban fekszik, a munkát nem befolyásolja, ha pedig magasabban fekszik, úgy neki megfelelően a (d) huzalokat széthúzzuk és a szánnal az illető tárgyat kikerüljük. Előnye még jelen találmánynak, hogy a napnak égető hevét némileg csökkenti. Célszerű helyenként nagyobb áteresztőnyilásokat hagyni, melyeken ál nagyobb jégeső esetén az összegyűlt jég á földre lehullhat, nehogy a dróthálózatot túlságosan megterhelje. Ezen áteresztőnyilásokat a dróthuzalok helyenkénti széthúzásával állítjuk e!ő, alattuk pedig, természetesen szöllőtövet nem helyezünk el. Szabadalmi igények. 1. Jégverés elleni védőberendezés, jellemezve a védendő szőllő, vagy gyümölcsös fölött kellő magasságban elrendezett drótháló által, mely a lehullott jégdarabokat fölfogja.