78636. lajstromszámú szabadalom • Készülék az elektromos áramkör megszakításakor keletkező fényívnek elektromágneses úton való kioltására

és a zárt kapcsolónak (a), bl) érintkezőfölületei azonos függélyes síkban feküsznek. Az (a3, b3) szikrakihúzó szarvak két oldalán két függélyesen álló, félköralakú (c5) és (c6) tárcsa van elrendezve, melyek lefelé nyúló nyelükkel a (cl, c2) pólusmagok szabad pólusfölületén vannak megeresítve. A (c5, cfi) félköralakú tárcsák tehát a (cl, c3, c5) és (c2, c4, c6) szikrafúvó mágnesnek pólussarurészeit alkotják. A (c5, c6) félköralakú tárcsák elrendezése olyan, hogy vízszintes átmérőjük az (a3, b3) pólusszarvak fölső lapja által képezett vízszintes síkba esik. A leírt készülék működési módjának ismertetésére föltesszük, hogy a kapcsoló egyelőre a rajzon föltüntetett zárt állapotában van, amikor is az (A) és (B) áramzáró részek által áthidalt megszakítási helyen elektromos áram halad át; továbbá, hogy a (c3) és (c4) mágnestekercsek gerjesztve vannak. A (C) keretben tehát mágnesmező képződik, melynek erővonalai a 2. ábrán pontozott vonalakkal föltüntetett úton záródnak. Az áram megszakítása céljából most a (B) áramzáró részt, a (b4) fogantyú megrántásával, hirtelen eltoljuk az (x) nyíl irányában (1. ábra). A (B) áramzáró résznek ezen hirtelen eltolódásakor az egymástól gyorsan eltávolodó (al, bl) érintkezőfölületek valamelyik pontján elektromos fényív keletkezik. Ezt a fényívet a fényív irányára keresztben haladó mágnesmező rög tön elfújja a képződés helyéről, és pedig úgy van megválasztva ennek a mágnesmezőnek iránya, hogy a fényív ezen tovafújása fölfelé menő irányban történik. A fényív tehát igen gyorsan eléri az (al, bl) érintkezőfölületek fölső szélét. Eddig a pillanatig a jelen fényívkioltó készüléknek működése semmiben sem különbözik az ismert fényívkioltó készülékektől. Mihelyt most elérte a fényív az (al, bl) érintkezőfölületek fölső szélét, a (c5) és (c6) félköralakú tárcsák közt átmenő mágnesmező hatáskörébe kerül és most ez hajtja azt tovább. Eközben a fényív talppontjaival, az (a3) és (b3) szikrakihúzó szarvakon lép át és ezeken nagy sebességgel vezetődik tovább. A fényív ekkor, minthogy a mágnesmező ezen részére vonatkozólag az egyenlő , erővonalsűrűségű vonalak a (c5, c6) félköralakií tárcsákkal koncentrikus félkörök, szintén félköralakot vesz föl. Hossza tehát igen gyorsan nő és így legkésőbb akkor, ha talppontjai az (a3, b3) szikrakihúzó szarvak szabad végére érkeztek, elszakad. A jelen készülék fő előnye az, hogy a fényív, ama pillanattól kezdve, amikor talppontjai az (al, bl) érintkezőfölületek fölső szélét elérték, kényszerítve van egész pontosan meghatározott, azaz pontosan előírt utat megtenni a lehető legnagyobb szabályossággal és igen nagy sebességgel. Mint azt kísérletek kétségtelenül igazolták, az a sebesség, mellyel ekkor a fényív továbbhajtatik és végül kioltatik, oly nagy, hogy még igen erős áramoknál is (pl. egy 75 ampéres tartós áramhoz való kapcsolónál 7000 ampérenél és 550 voltnál) biztosan el van kerülve bármelyik kapcsolórésznek megengedhetetlen fölmelegedése. Sőt még olyan erős áramoknál (hálózati rövidzárlatoknál), melyeknél a fényív, félköralakja dacára, nem szakad rögtön el akkor, amikor talppontjai a szikrakihúzó szarvak szabad végeihez érkeztek, sem következlietik be a kapcsolórészeknek említésre méltó megsérülése. Minthogy ugyanis az elektromos fényív a szikrakihúzó szarvak szabad végéből, a mágneárnező hatása alatt, mindenekelőtt sugárirányban áramlik ki és csak azután záródik egy fokozatosan nagyobbodó félkörön, míg végül elszakad, ezért, mint azt külön kísérletekkel megállapítottuk, olvadási gyöngyök ebben az esetben is csak a szikrakihúzó szarvak szabad végén mutatkoznak, minthogy ezek a pontok kissé hosszabb ideig voltak kénytelenek a fényív talppontjaiul szolgálni, mint a többi pontok. Az a már többször említett nagy sebesség, mellyel a fényív tovaliaj tátik és kioltatik, (lehetővé teszi, hogy váltakozóáramú fényíveket is, a kapcsolóra nézve