78622. lajstromszámú szabadalom • Önműködő állomásjelző

— 2 — A találmányhoz tartozik még az egyes állomások között elhelyezett célszerűen a sínpár közepén. vagy pedig a nyomközön kívül kétoldalt a talpfához erősített ívalakú (x2) sindarab, mely az. állomásjelző készülék működtetésére szolgál. Amint a vonat ezen sindarab fölött elhalad, az egyes kocsikból kinyúló (v) karok görgős végei a sindarabra fölfutnak és ezáltal a (v) kart függőlegesen föllökik. Knnek következtében az (u2)« kar forgáspontja körül elfordulva lefelé mozog és az (s) emelő egyik ágát az (o, p) fogaskerekek egyikéhez szorítja olymódon, hogy ezen fogaskerék elfordul és az (r, n) l'ogásátlételek segélyével a (b, c) dobpárt a föltekercselt (d) papirral együtt oly mértékben forgatja el, hogy a papíron a legközelebbi állomásnév kerül fölülre, a síndarabról való lefutás után a (v) rudat egy rúgó előbbi helyzetébe visszarántja. Az (a) szekrényke födőlapján egy tolókával elzárható hasílék van kimetszve és az állomásnevek ezen hasílék alatt gördülnek el úgy, hogy kívülről tekintve mindig csak egv és pedig a következő állomásnév lesz leolvasható. A 6. ábra azt a helyzetet tünteti lol, midőn az (s) emelő egyik á ga (p) fogaskerékhez szorul, tehát ha a (v) kar az (x2) sindarabra fölfut, a (p) kerékhez való hozzászorulását a (z) tekercsrúgó okozza, amelyei megfeszítve tartunk azáltal, hogy az (v) nyúlvány nyílásán az (y2) pecket áthúzzuk és azután az (yl) kárt vízszintes helyzetbe forgatjuk. Ha a vonat ellentétes irányba halad, a (d) papírtekercsnek ellentétes irányban kell gördülni. Ilyenkor a forgási irányt átváltjuk olymódon, hogy az (yl) karnak függélyes helyzetbe állítása által az (y2) pecket az (y) nyúlvány nyílásán áteresztjük és így a (z) tekercsrugót meglazítjuk. Most az (xl) rúgó jön működésbe és ez az (s) emelő másik karját az ellentétes irányú fogakkal bíró (o) kerékhez szorítja úgy, hogy ha a (v) rúd az (x2) sínre fölfut, a dobok ellentétes irányban fordulnak el. Ila a vonalot idegen vonalszakaszra irányítják, a (d) papírtekercset a (c, d) dobokkal együtt kicseréljük. Ilyenkor a dobokat a (h) tengelyen a (j) rúgó ellenében hátraszorítjuk úgy, hogy az (i) peckek a dobok hasítékából kilépnek s azután a tengelyek középső részét a (hl) csukló körül elforgatjuk és a dobokat róluk lehúzzuk. Számítva azon eshetőségre, hogy a (Ive) dobok a vonat visszafelé haladása közben nem végzik ugyanazon Szögfordulatokat, mint menetnél, a (d) papírtekercsre célszerűen egymásmelleit az állomások két oszlopban vannak fölírva. Az egyik oszlop a menet, a másik pedig a jövet esetén lesz használva olymódon, hogy az (a) szekrény födőlapjának hasítékán a tolókát mindég a használatban nem lévő oszlop fölé csúsztatjuk. Szabadalmi igények. 1. önműködő állomásjelző, azáltal jellemezve, hogy az állomások előtt a vasúti sin talpfáira ívalakú sindarab van erősítve, a vonal kocsijaiban pedig szekrénykébe zárva az egymásután következő allomásnevekkel ellátott papirszalagtekercset tarló egymáshoz kapcsolt dobpár van elhelyezve, mimellett a dobpárt áttételek, egy a talpfáig lenyúló és végén görgővel fölszerelt rúddal kötik össze úgy, hogy ha ezen rúd görgője az ívalakú sinre fölfut, a dobpár forgásba jön és a papírtekercsnek a következő állomásnévvel jelölt része kerül föliilre. 2. Az 1. igényben védelt állomásjelző íoganatosílási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (b, c) dobpár az (n) kerék fogaiba kapaszkodó (r) fogaskerék révén az ellentétes irányú fogazással ellátott (o, p) fogaskerekekhez van kapcsolva, ezen fogaskerekek fölött pedig a (v) rúddal csuklós összeköttetésben álló (ul, u2) emelőhöz csuklósan hozzáerősített kétágú (s) emelő van elhelyezve, olymódon, hogy az emelő egyik karja az (o) kerék, másik karja pedig a (p) kerék síkjában fekszik oly célból, hogy a (v) rúd függőleges irányú elmozgása (o) vagy a (p) forgáskerékre vitessék ál aszerint, amint a dobpárnak jobb- vagy baliránvú forgatása válik szükségessé. '!. Az 1—2. igényekben védeti állomásjelző foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az (s) emelő egyik ága az (xl) rúgó hatása alatt áll, másik ágához pedig a (z) tekercsrúgó van erősítve, mely rúgó vége az (u2) kar (y) nyúlványán átdugó 11 és az (yl) karhoz csuklósan hozzáerősített (y2) pecekbe van beakasztva oly célból, hogy az (s) emelő egyik, vagy másik ágának az (o), illetve (p) fogaskerekekhez való hozzászorítása a (z) rúgó meglazítása, vagy meghúzása által történjék. 1. Az 1—3. igényekben védett állomásjelző foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (b, c) dobok lazán vannak a (h) tengelyekre fölhúzva és a tengelyekből kiálló és a dobok hasítékába benyúló (i) peckek segélyével vannak a tengelyhez kapcsolva. 5. Az 1—4. igényekben védett állomásjelző foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (b, c) dobok a (j) tekercsrugók által az (i) peckek felé vannak szorítva oly célból, hogy a peckeknek a dobok hasítékából való kicsúszása megakadályoztassák. 6. Az 1—5. igényekben védett állomásjelző foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (b, c) dobokat tarló (h) tengelyekközépső része ki van metszve és ezen kimetszett rész egyik vége az (1) csapágyban befogott véghez csuklósan hozzá van erősítve, másik vége pedig fer-