78598. lajstromszámú szabadalom • Vulkanizációs forma lábbeliekhez

kaptafarészek száraára való mozgatószerkezet működtetésére is igen jól alkalmazható, mint azt alább egy példa kapcsán fogjuk leírni. A találmány szerinti formával a következő eljárást követhetjük. A konfekcionált cipőalsórészt a kaptafa köré helyezzük, melynek mozgatható részei be vannak húzva. Ennek folytán kerülete lényegesen kisebb, úgy, hogy a kanaé vászt a körülhelyezésnél nem kell feszültségnek kitenni. Ezután a kerületi formákat helyezzük rá, ami rendszerint erőmüvi feszültségekkel jár együtt, amint az a gumiiparban nagy formarészek mozgatásánál gyakran előfordul. Ennél a körülhelyezésnél a keverékre már nyomás idéztetik elő, aminek következtében aztán a csúcsnál és saroknál tömörülések és redők képződnek. Ezen redők azonban a harmadik niegmunikáási fokon, vagyis a kaptafa mozgatható részének kitolatásánál azonnal eltávolíttatnak, ami annyival könnyebb, mert a kanavász a kaptafa kerületének meghosszabbítása által feszültség alá jut. Negyedik megmunkálási fok gyanánt a talpformának nagy nyomás kifejtése melletti rászorítása következik, mely nyomás a vulkanizálás közben fönntartatik. Ezen nyomás kifejtése közben a kaptafának és a kerületi formarészeknek helyükön .szilárdan meg kell tartatniok, amit előnyösen azáltal érünk el, hogy a talpforma a kerületi formarészekkel együttműködő vezetékekkel van ellátva. A találmányt a rajzon föltüntetett foganatositási példa kapcsán írjuk le közelebbről és pedig az 1. ábra a kaptafa, külforma és zárólap hosszmetszete, a 2. ábra az egésznek alsó nézete, a 3. ábra az 1. ábra A—A vonala szerinti keresztmetszet, a 4. ábra lábbelihez való alsórész távlati nézete, mely a találmány szerinti formában vulkanizáltatik. Az (5) kaptafa csúcsánál kitolt helyzetben föltüntetett (6) tömbbel és a saroknál hasonló (7) tömbbel van ellátva. Ezeket a részeket a (8) bütyök mozgatja el, mely a (9) zárólappal van összekötve és a (10, 11) kettős emelőkre van behatással. Az utóbbiak a (12, 13) csapok körül forgathatók el; mihelyt a (8) bütyök a kaptafától eltávolíttatik, az a kettős emelők (14, 15) rézsútos széleit befolyásolja, minek következménye az, hogy ezek a (16, 17) összekötőrudaik és a (18) tolórúd útján a (6, 7) tömböket visszahúzzák. Mihelyt a visszahúzás be van fejezve, a (14, 15) vezetékszélek körülbelül párhuzamosan futnak. Ha a (8) bütyköt visszamozgatjuk, úgy az hasonló módon hat a (10, 11) kettős emelők másik emelőkarjaira, aminek következtében a (6, 7) tömbök a föltüntetett helyzetbe térnek vissza. Mihelyt a konfekcionált — kanavászból és ruggyantakeverékből, valamint esetleges töltődarabokból álló — cipőalsórész, mely körülbelül a 4. ábrabeli alakkal bir, a kaptafára van helyezve, előnyösen erőművileg mozgatott fogantyú segélyével, csukjuk a (19, 20) kerületi formarészeket. Mihelyt azok szorosan egymáshoz csatlakoznak, a zárólapot fölfelé mozgathatjuk és az a (19, 20) kerületi formarészek (21, 22, 23, 24) csapjaira tolható, miáltal a (7) és (8) tömbök kitolt helyzetükben rögzíttetnek. Ezután a (25) talpformát (26) állítócsapjaival a kerületi formarészek megfelelő nyílásaiba behelyezzük, miáltal az utóbbiak fölső oldalukon sem térhetnek ki. Most már a talpformára magas nyomást gyakorolhatunk, mely az egész előállítandó cipőalsórészen egyenletesen oszlik el, dacára annak, hogy a keveréknek, mely éppen erős lábbeliek számára igen jól alkalmazható, csekély rugalmassága van. Azáltal, hogy a föltüntetett kaptafát a zárólap erősen megtámasztja, a nyomás nem adódhatik külön egyetlen végre át. A formarészeknek a vulkanizáció megtörténte utáni nyitásánál, a behúzott (6) és (7) részek megkönnyítik vagy lehetővé