78589. lajstromszámú szabadalom • Fűtőkályha

faszfal mögött, az (r, p, s) lyukak nyitására és zárására, egy kívülről szabályozható (o) rudcn, az (u, v) lapok vízszintesen, a középső (z) lap pedig függélyesen van beszerelve. Középen a külső levegő átáramlására szolgáló (b) fedél és a (c) fenékkel kapcsolt, (n) falak által határolt üres térközzel ellátott darab, jobbról-balról kiálló csonka szárnyakkal a kályhaburkollatnak van támasztva, úgy, hogy az elsőrészből, a lyukakon átjövő égéstermék által egyenletesen környezhető legyen, valamint a kályhaburkolat és az (n) falak közt az égéstermék részére (az 1—1 nyíllal jelzett) csatornák keletkezzenek. A kályha működése. Az I.. II. ábra szerint, az égési folyamathoz szüksége levegő az 1—1 nyíllal jelzett irányban, a hamúláda nyílásán (e), rostélyon (k) és a tűztartón, (j) keresztül lép be a kályhába. Ha a (j) tűztartóba, — mely a külső levegő átáramlására az (i) falak által határolt üres térközű betét közepén van elhelyezve, — tüzelőanyagot helyezünk el s meggyújtjuk az ezáltal nyert égéstermék a nyitott elejű tűztartóból előre húzódik, onnan, egy része jobbra, a másik része balra az 1—1 nyíllal jelzett irányba, a betét és a kályhaburkolat közt elhelyezett csatornák által vezetődik, közvetlen fölhevíti az (i) falak által határolt betét három belsőfalát, a kályha elülsőrészét, a betét három külsőfalát, jobbról-balról a kályha oldalfalait, a fedelet a (h) válaszfalig. A válaszfalon, az égéstermék és a füstgáz továbbirányítására három szabályozható (u, v, z) zárólappal ellátott (r, p„ s) lyuk van az (r, s) lyukakon keresztül jut az égéstermék a kályha második részébe. A második részben a külső levegő átáramlására az (n) falak által határolt üres térközű darab van, melyet az égéstermék először fölülről lefelé, alulról fölfelé (az l-l nyíllal jelzett irányba) megkerüli, a kályhaburkolatát, a fedelet melegíti s ezután jut a (g) csövön a kéménybe. A harmadik, illetve a (h) válaszfal közepén elhelyezett (p) lyuk, mely az (m) cső segítségével az (i) falakat a (h) válaszfallal köti össze, azon célt szolgálja, ha borús az idő, — mikor kisebb huzata van a kályháknak, — és ha nagyon rossz a fűtőanyag, — sok füstgomba rakódna le az égéstermék vezetésére szolgáló fölületekre, vagy ha túlhevítődik a fűtendő helyiség levegője, akkor a kályha jobboldalán kinyúló kézzel szabályozható (o) rudat egy negyed fordulattal elcsavarjuk. Ezáltal az (r) jobb, (s) baloldalon lévő két lyuk elzáródik, míg a középső (p) kinyílik; igy az égéstermék és füstgáz már nem megy keresztül a fent leírt -módon, hanem közvetlen a tűztartóból az (m) csövön jut a második részbe és onnan a (g) csövön a kéménybe. E készüléken a külső levegő a 2—2 nyíllal jelzett irányba (2—2-vel jelzett térközökön) szabadon átáramlik. Szabadalmi igények. 1. A tüzelőanyag gazdaságosabb kihasználására való fűtőkályha, mely egy válaszfal révén egy első és egy második r észből áll és amelynél ezen el sörész jelemzői: a külső levegő átáramlására beszerelt üres térközű betét, közepén a közös csatornával ellátott nyitott elejti tűztartóval, a betét és a kályha burkolata közt elől, jobbról, balról és hátul az égésterméket és füstgázokat vezető csatornákkal, mely utóbbiak úgy vannak elhelyezve, hogy azok közt a külső, illetve a kályhát környező levegő szabadon átáramolják és melynél a második rész jellemzői: az elsőrészből a lyukakon átjövő égéstermékek és füstgázok útjába beszerelt egy, vagy több üres térközű középdarab, melyek a kályhaburkoílat közt úgy vannak elhelyezve, hogy azokat az égéstermék egyenletesen környezze azon célból, hogy azokon a külső levegő szabadon átáramolhassák. 2. Az 1. pontban védett kályha egy kiviteli alakja, jellemezve az égésterméket