78565. lajstromszámú szabadalom • Zárnyelvrögzítő szerkezet

(2) zárnyelv, melynek a (4) karmok felé való mozgatása a rekesztőzár kulcsának elforgatása útján történik. Miután a rekesztőzár szerkezete lényegében megegyezik a zárak általános elrendezésével, annak részletes föltüntetésélől és bővebb leírásától eltekinthetünk. A találmány megértése szempontjából csupán az lényeges, hogy a (2) zárnyelvnek ismert módon, a rekesztőzár kulcsával létesített elmozgatása váltja ki a (4) rekesztőkarmokat, még pedig azáltal, hogy ezen (2) nyelv baloldali homlokfölületén kiképezett vállak a (4) karmoknak azonos kiképzésű kivágásaiba kapcsolódnak, amikor is a (4) karmok, a (7) rugók hatása ellenében, az 1. ábra szerinti helyzetből a 2. ábra szerinti helyzetbe kerülnek. A (10) zárnyelvnek belülről való rögzítése úgy történik, hogy hengeres dugót vagy pecket illesztünk a zárnyelv (12) furatába. A bevésett (1) rekesztőzárat az ajtószárny oldalára szögezett (8) födőlemezzel borítjuk úgy, hogy az teljesen palástolva van. A 3—5. ábrák szerinti foganatosítási alaknál a (10) zárnyelv (12) furatába csappan be a rekesztőzár (2) nyelvének a hozzátartozó kulcs elforgatásakor kiváltott rekesztőszerve, mely a függélyes (14) tengely körül lengethető (16) lemezből és az ebből kiszögellő (17) csapból áll. A (11) tengely köré csévélt (15) rugók a (16) lemezt állandóan a megemelt, vagyis a 4. ábra szerinti helyzetben igyekszenek megtartani. A (2) zárnyelv mellső oldalán ívalakban kivágott (13) ütközőfölülettel van ellátva, mely a (2) zárnyelv eltolásakor (24) fölületnek nekifekszik és a (16) lemezt a rugók hatása ellenében, a (14) tengely körül kilengeti, úgy hogy az az 5. ábra szerinti helyzetbe jut, amikor is a (17) csap a (10) zárnyelv előtt foglal helyet. A (16) lemez a (8) födőlemez (9) kivágásában mozog. Míg tehát az 1—2. ábrák szerinti foganatosítási alaknál a (2) nyelvnek bal felé tolásakor a (4) karnak az elrekesztési helyzetbe jutottak, addig a- 3—5. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál éppen ellenkezőleg, a (2) nyelv eltolásakor jön létre a szétrekesztés, tehát a (2) nyelv hatása éppen ellentétes. A 6—8. ábrákban szemléiteteti foganatosítási alak lényegében azonos a 3—5. ábrákban föltüntetett kivitellel, mégis azzal az eltéréssel, hogy a spirálrugók ezen esetben ki vannak küszöbölve. A (14) tengely körül a (9) kivágásban lengő (16) lemez a (17) csappal itt is föltalálható. A (2) zárnyelv ezen esetben nem ívelt (13) ütközőfölülettel, hanem (19) kivágással vagy hosszhásítékkal van ellátva, melynek egyik éle szolgál ütközőszerv és menesztő gyanánt. A (19) hosszhasítékba ugyanis a (16) lemezzel egy darabban lévő vagy azzal szilárdan összekapcsolt lapos (20) bütyök nyúlik be, mely a (2) zárnyelvnek a 7. ábrában föltüntelett helyzetében a (29) hosszhasíték baloldali élének támaszkodik .neki, amikor is a (16) lemez vízszintes helyzetben tar tátik, mely helyzetben a (17) csap a (10) zárnyelv (12) kivágásában foglal helyet. Ila már most a (2) zárnyelvet a 7. ábra szerinti helyzetből a 8. ábra szerinti helyzetbe toljuli, a (20) bütyök elveszti támaszát és a (17) csap leesik a 8. ábra szerinti helyzetbe. A (2) zárnyelvnek visszafelé tolásakor a (19) kivágás baloldali éle menesztő gyanánt szerepel és a (20) bütyök segélyével a (16) lemezt ismét vízszintes helyzetbe hozza, amikor is annak (17) csapja becsap'pan a (10) zárnyelv (12) furatába vagy kivágásába. Míg tehát az eddig ismertetett foganatosítási alakok egyikénél (1—2. ábra) rugók tartották a rekesztőszerveket kiemelt helyzetükben és az ezen szervek kiváltása rugók hatása ellenében történt, és a másik foganatosítási alaknál (3—5. ábrák) rugók tartjják a rekesztőszerveket a rekesztési helyzetben és a (2) zárónyelv elmozgatásával eszközölt szétrekesztés történt rúgóhatás ellenében, addig a harmadik (6—8. ábrák szerinti) foganatosítási alaknál rúgó nem talál alkalmazást sem a rekesztőszerv be-, sem pedig annak kiiktatására. A 9—10. ábrákban föltüntetett szerkezel ugyancsak rúgómentes és az eddigiektől abban is különbözik, hogy a (2) nyelv itt nem vízszintes, hanem függélyes irányban mozog el. Azonos alkatrészek azonos számokkal vannak jelölve. A rekesztőzárnak ezen esetben függélyes irányban mozgó (2) nyelve rézsútos (21) hasitékkal van ellátva, mely a (16) lemezből kinyúló (22) pecek vezetéke gyanánt szolgál. A 9. ábra a rekesztőzárnak azt a helyzetét szemlélteti, melyben a (7) pecek a (10) zárnyelv (12) furatába be van kapcsolva. Ekkor a (2) zárnyelv alsó helyzetében és a (16) lemezből kinyúló (22) pecek a (21) hasíték jobboldali, fölső végén van. Miközben a zárnyelv a 10. ábra szerinti helyzetbe jut, a (22) pecek a (21) hasíték baloldali, alsó helyzetébe kerül, miközben a (16) lemez a (8) födőlemez (9) hasítékában ismert módon kileng a (14) tengely körül és a szétrekesztés megtörténik. Míg az eddigi foganatosítási alakok mind kétszárnyas ajtóknál találhatnak alkalmazást és a rekesztőzár síkja a biztosítandó normális zár síkjába esik, eddig a 11—12. ábrákban föltüntetett ötödik foganatosítási alak szerint, mely egyszárnyú ajtóknál talál alkalmazást, a két zár síkja egymásra merőleges. Az elrekesztendő normális zár síkja ugyanis ezen esetben ismert módon be van vésve az, egyetlen ajtószárnyba, míg a rekesztőzár az ajtókeretbe van bevésve, a normális zár síkjára merőlegesen. Ebben az esetben célszerűen az (1) rekesztőzár (2) nyelven (23) pecket rendezünk el, mely a (2) nyelv eltolásakor a (10) zárnyelv (12) furatába hatol be.