78545. lajstromszámú szabadalom • Vízalatti keresőeszköz

Megjelent 1921. évi december hó 19-én. MAG Y A R KIRÁLYI fŐSÍ. SZABADALMI RIRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78545. szám XV/a. OSZTÁLY. Vízalatti keresőeszköz. DRÁGERWERKE HEINR. & BERNH. DRÁGER CÉG LÜBECKBEN. A bejelentés napja 1918 augusztus hó 31-ike. Elsőbbsége 1917 november hó 20-ika. A találmány vízalatti keresőeszközre vonatkozik, mely kötéllel vagy efféle útján egymással kapcsolt két merülő testből áll, melyek vontatásnál, szétfutás útján; az egyúttal keresőkötél gyalánt szolgáló kapcsolókötelet megfeszítve tartják. V találmány újdonsága abban áll, hogy merülő íestek gyanánt legénységgel ellátott két búvárszán szolgál, ahonnan a búvárok a valamely akadály megfogásakor a keresőkötél és a vontatózsinór között föllépő szögvállozást észrevehetiik. Hogy a búvárszánokat vontatókötelükhöz, iletve a tovahaladási irányhoz képest rézsútosan aeállíthassuk, minden egyes szán kormánnyal van fölszerelve, mely egy. a fenékbe fogódzó kornányéllel, vagy pedig egy karimákkal ellátott kengyellel vagy efféle berendezéssel van ellátva, hogy a vontatókötelet a szán középsíkjától kívül eső, tülönböző helyeken, illetve a talpirányhoz képest ailönböző szög alatt erősíthessük meg a szánon. A mellékelt rajz a vízalatti keresőkészülék >éldaképpeni foganatosítási alakját vázlatosan szemlélteti. Az 1. ábra a keresőkészülék oldalnézetét mutatja, izem közben, a 2. ábra fölülnézetét, a 3. ábra egy búvárszán fölülnézete, a 4. ábra oldalnézete. A keresőkészülékhez tartozó két (a) búvárszán 3. ábra) a megfelelő hosszúságú (b) kapcsolóköéllel van egymással összekötve (1. ábra), mely kis c) bóják vagy más alkalmas fölhajtó eszközök olytán csekély fölhajtással vagy merüléssel bir. t (b) kapcsolókötél a talpak fölött bizonyos ma[asságban van a szánokon fölerősítve. A szánok vagy (d) kormánnyal birnak (1. és 2. bra), mely kormányéllel fogódzik meg a tenger fenekén, vagy pedig a talpakat egymással összekötő, mellső kengyelük (e) karimákkal van ellátva (3. és 4. ábra), hogy az (f) vontatóhajóhoz vezető (1. ábra) (g) vontatókötelet a szán középsíkjától kétoldalt kisebb vagy nagyobb távolságban lehessen rögzíteni a szánaknak a vontatókötélhez, illetve a mozgási irányhoz képest rézsútos beállítása céljából. Az utóbbi esetben tehát a szántalpak maguk alkotják a merülőtestek gyanánt szolgáló szának számára való kormányéleket. A két vontatóhajó a kormányok, illetve a tzántalpak nagyobb mértékű rézsútos beállításánál bizonyos körülmények között végül egy vontatóhajó is elegendő, bizonyos, lehetőleg egyenlő távolságban vonul a kikutatandó pályán. Az első szakasz befejezése után az egyik vontatóhajó 180°-ot fordul, még pedig lehetőleg fölállási helyén, míg a másik vontatóhajó az első körül- fut úgy, hogy visszafelé menet már most egy, az első szakasz mellett elvonuló újabb szakaszt lehet a kapcsolókötéllel végigkutatni. Mivel a kapcsolókötél a bóják folytán csekély fölhajtással vagy merüléssel lebegve föntartható és ennek következtében a két szán között mindig bizonyos magasságban marad a tenger feneke fölött, a kapcsolókötél magasságáig terjedő kövek vagy egyéb akadályok nincsenek útban. A kapcsolókötél tehát csupán oly, a tengerfenék fölött álló tárgyakat fog megfogni, melyek kapcsoló- vagy keresőkötél beállítási magasságának felelnek meg. Ha a keresőkötél egy ilyfajta tárgyat, pl. az elsülyedt (h) naszádot (2. ábra) által megfogja, akkor a két (a) szán egymás felé leng (lásd a 2. ábrában pontozott helyzetet). A szánon helyet foglaló búvárok ezt az egymás felé lengetést azon szög változásán is-