78516. lajstromszámú szabadalom • Elektromos időzetkapcsoló

áramkört zár, úgy hogy a (3) izzólámpán és az elektromágnes tekercsein átmenő áramkör akkor sem szakíttatik meg, ha a nyomógombot elengedjük. Az elektromágnes fegyverzetének vonzatásánál fovábbá a következő áramkör (főáramkör) záratik: a nem ábrázolt áramforrástól kiindulva a (25) vezetéken, a (26) vezetéken, a lépcsőházvilágítóberendezés (37) lámpáin, a (38) vezetéken, a vele összekötött (2) csatlakoztató szorítón, a (39) vezetéken, a (18) és (16) kontaktusokon, a (15) kontaktusdarabon, a (17) és (19) kontaktusokon, a (40) vezetéken, a (31) vezetéken és ennek (2) csatlakoztató szorítójón, a (32) vezetéken, a (33) átkapcsolón és a (34) vezetéken át vissza az áramforráshoz. A (37) lámpák ezáltal fölvillannak és a (4) test fölhevíttetik, fölfelé kiterjed és azáltal, hogy a (6) kar a helytálló (7) ütközőhöz fekszik, a (8) kart fölfelé mozgatja, úgy hogy a (9) kontaktus lassan a (10) kontaktus felé mozog. Ha a (9) kontaktus a (10) kontaktust érinti, akkor az elektromágnes tekercsei ezen kontaktusokon át rövidre záratnak, úgy hogy az elektromágnes fegyverzetét szabadon bocsátja és a (3) hevítőtesten átmenő áramol megszakítja. A (12) fegyverzet vonzásánál a (21) kampó a pontozottan rajzolt helyzetbe jut, míg a (8) kar fölfelémozgásánál a (22) kampó a szintén pontozott helyzetbe emeltetik, úgy hogy a két kampó egymásba fogódzik. Ila most az elektromágnes a fegyverzetet szabadon bocsátja, akkor a fegyverzet annyira halad visszafelé, hogy a (13, 14) kontaktusok érintkezése megszűnik. A kampóknak egymásba fogódzása következtében azonban a (8) kar a (20) toldatot és a (15) fémdarabot oly helyzetben reteszeli el, hogy a (16, 18), illetve a (17, 19) kontaktus egymással még akkor is érintkeznek, ha a (12) fegyverzet visszafelé mozgott és a (13, 14) kontaktus megszakíttatott. Az elektromágnes gerjesztésének megszűnésénél tehát a főáramkör nem szakíttatik meg, hanem csak akkor, ha a (4) tesl annyira összehúzódott, hogy a (8) kar lefelémozgatása által a (21) és (22) kampók kapcsolódását megszünteti, úgy hogy a (20) toldat és a rugalmas (15) fémdarab visszacsappannak és a (16, 18), illetve (17, 19) kontaktusokat és ezzel együtt a főáramkört gyors mozdulattal .megszakítják. A (4) elemet és a vele kapcsolatos emelőrudazatot a találmány keretén belül bármilyen tetszőleges alkalmas ismert oly időzetkapcsolóval együtt alkalmazhatjuk, melynek hatása fölhevített elein kiterjedésén és összehúzódásán alapszik. A kétkarú (6, 8) emelő (5) forgástengelye termé sze!'- . n a fölhevített elemen kívül is fekhet, úgy hogy utóbbi a rövid (6) kar szabad végét működteti anélkül, hogy ezáltal a találmány keretét túlhaladnók. A rajzon ábrázolttól eltérő szerkezetű időzetkapcsolók alkalmazásánál a (8) emelőkar alakját és hosszát természetesen a mindenkor teljesítendő követelményeknek megfelelően kell megválasztani. Ugyanígy az ezen karon elrendezett kontaktusok száma is azon hatás szerint igazodik, amelyet a fölhevített elem kiterjedése és összehúzódása az időzetkapcsoló áramköreire gyakorol. Ila a nyomógombok egyike meg is akad, a (8) kar mindazonáltal fölfelé mozog, amennyiben a (3) izzólámpa áramkörét ebben az esetben az elektromágnestekercsek rövidrezárása nem szakítja meg. A (8) kar mozgását azonban határozni kell, minthogy különben a (10) kontaktus erös mechanikai igénybevételnek van kitéve. Ezt a határolást célszerűen azáltal érhetjük el, hogy a (28) vagy (29) vezetékek egyikébe kontaktusszerkezetet iktatunk be, mely a (8) karnak egy bizonyos ponton túlmenő fölfelémozgásánál a kar mechanikai íatása által megszakíttatik és ezáltal a (3) lámpa áramkörét megszakítja. Ugyanezt a célt azáltal is elérhetjük, hogy a rugalmas (10) kontaktus, ha á (8) kar által bizonyos mértékben túl szoríttatik vissza, a hevítőtesten átmenő áramkört valamely ismert módon megszakítja. Szabadalmi igények. 1. Elektromos időzetkapcsoló, melynél elektromos hevítőlest útján fölmelegített elem kiterjedése és rákövetkező összehúzódása által az időzetkapcsolón átmenő egy vagy több áramkört zárja és megszakítja, azáltal jellemezve, hogy a fölhevített elemet a fűtőtestet körülzáró, egyik végén rögzített cső képezi, melynek szabad vége a (6, 8) emelőhöz fekszik vagy az emelőt tartja, mely emelőnek a fölhevített elem kiterjedése és rákövetkező összehúzódása folytán bekövetkező mozgását arra használjuk, hogy az időzetkapcsolón átmenő áramköröknek a fölhevített elem alkalmazásával célzott ismeri változásait vagy mechanikai vagy elektromos vagy pedig úgy mechanikai, mint elektromos úton létrehozzuk. 2. Az 1. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (6, 8) emelő mint egyenlőtlenkarú kétkarú emelő van kiképezve és a (4) cső szabad végéhez képest harántirányban haladó, a csőben ágyazott (5) csapon van megerősítve, mimellett az emelő rövidebb (6) karja a szabályozható (7) ütközőhöz fekszik, míg hosszabb (8) karja a fölhevített elem alkalmazásával szándékolt célok teljesítésére szolgáló eszközöket, pl. elektromos kontaktusokat, elektromágnesfegyverzetek reteszelő kampóit és más efféléket tartja. 3. Az 1. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (6, 8) emelő (5) forgástengelye a fölhevített elemen kivid fekszik, melv elem akkor, ha az emelő