78475. lajstromszámú szabadalom • Lábtámasz, mely a cipőbe illesztve a lúdtalp és a velejáró tünetek gyógykezelésére van hivatva

- 2 -mással párhuzamos szakadozott vonal a lábtámasznak az 1. ábra IV—IV. törtvonala mentén vezetett hosszmetszetét jelzi, végül a 3., 4. és 5. ábrák a lábtámasz keresztmetszetei az 1. ábra I—I., III—III. és II—II. vonalai mentén. A lábtámasz (I) bőrrel stb. bevont (2) merev fémlemezből a fönt leírt és a rajzon látható módon van alakítva és két, egymással párhuzamos, pontosan síklapú (3—3) talpföliiletével elmozdulhatatlanul támaszkodik a lábboltozat előtt és mögött a cipő síklapií talpbélésére (2. ábra). Ez a két síklapú (3—3) talpfölület, melyen tehát álláskor vagy járáskor a test súlyának nagy része nyugszik, egy darabból áll a lábtámasznak a beteg láb fölvételére való és a fönt leírt módon ennek megfelelően alkotott fölső bőrrel bevont (2) részével, mely — mint leírtuk — úgy támasztja meg a beteg' lábat, hogy a lábboltozatot a normálisra korrigált alakban, sőt a láb belső oldalán a normálisnál kissé magasabbra emelve tartja, a' lábfej hátsó (sark-) részét kifelé dőlni kényszeríti, tehát mellső (talp-) részéhez képest liosszközépvonala körül normálisra visszacsavarni igyekszik, mely célra a lábtámasznak ez a (2) fölső része, a lábfej belső ol"dalán, főleg a sarok- és a lábboltozatrészen, jelentékenyen emelve van a lábfej külső oldalához képest és a lábfej külső oldala, valamint a lábboltozat előtt levő lábtalp fölé fokozatosan sülyed, amint ez főleg a hossz- és keresztmetszeteken (2—5. ábrák) látható. A 2. ábrán pontozott vonalak jelzik azt, hogy szükség esetén, azaz, ha a lábtámasznak a lábboltozatot alátámasztó középrésze nem emeli elegendő mértékben a lábat, úgy hogy ennek trdérzékeny sarokvagy bütyökrésze, álláskor vagy járáskor, a test súlya által terhelve, fájdalmat okoz, egy vagy több (4) gumi- vagy bőrlap fölerősítésével ezt a magasságot növelni és ezzel a túlérzékeny lábrészeket a test súlyától tehermentesíteni lehet. Természetesen célszerű a (2) fémlemezt borító (1) bőrt lígy kiszabni, hogy elől és oldalt túlérjen azon, hogy a sima átmenetet biztosítsa. Azonkívül a lábtámasz (3—3) alsó, támaszkodó talpai és (2) fölső lábtámasztó fölülete közt lévő üreg valamely (5) alkalmas anyaggal tölthető ki (3—4. ábrák). A leírt lábtámasz lényegileg tehát nem egyéb, mint két, a lábboltozat előtti és mögött lévő síklapú talpával szilárdan a cipőtalpbélésre támaszkodó merev fémlemez, mely elül csaknem a bütyök legmélyebb pontjáig ér, míg hátul a cipő fölső bőréig nyúlik és melynek táinasztófölülete úgy van alakítva, hogy egyrészt a lábbolfozatot lent és a lábfej belső oldalán megtámasztja, másrészt sarokrészén, a talprészhez képest a talphosszközépvonala körül úgy van megcsavarva, hogy a lábfej belső oldalán jóval magasabb, mint annak külső oldalán. Szabadalmi igények: 1. Cipőbe illesztendő lábtámasz, mely a lúdtalpat, a lábfej befelédőlését és a bütyök- és sarokfájdalmat gyógykezelni van hivatva, jellemezve bármely alkalmas nagyságú normális cipőbe beilleszthető, bőrrel bevont merev fémlemez által, mely alul két, a lábboltozat előtt és mögött elrendezett, egymással párhuzamos síklapú támaszkodó fölülettel, fönt pedig lényegileg a normális lábtalp alakjának megfelelő, de ezenkívül, a lábfej belső oldalán, a normálisnál magasabbra emelt lábboltozattá masztó és saroktámasztófölülettel van ellátva, mely fokozatosan sülyed a lábfej külső oldala és a lábtalp bütyökrésze fölé, úgy hogy egyrészt a lábboltozatot a normálisnál kissé magasabbra emelve tartja, másrészt a láb sarokrészét, annak talprészéhez képest, a talp hosszközépvonala körül, a lábfej befelédőlését ellensiílyozó mértékben visszacsavarja.