78472. lajstromszámú szabadalom • Hajtó- és kormányszerkezet erőjárművekhez

s a (64) tengelynek az üregtengelyből kinyúló végére a (75) kar van erősítve, míg a (76) kézikerék a (64) tengelyre lazán van fölszerelve s a (77) gyűrű révén van biztosítva. A kézikerék a bedugható (78), (79) peckek révén tetszés szerint kapcsolható a (74) és (75) karokkal, úgy hogy a kézikerék forgatásakor tetszés szerint forgathatjuk az egyik vagy a másik vagy mindkét tengelyt. A (78), (79) peckeknek kapcsoló vagy oldó helyzetben való biztosítására a rűgóhatás alatt álló (80), (81) rögzítőpeckek szolgálnak. A fönt leírt kombinált hajtó- és kormányzószerkezet következőképpen működik: A (12), (13) tárcsáknak a 3. ábrán föltüntetett helyzetében, a (9) tengely nem működteti e tárcsákat, mert a (22), (23) hajtótestek merőlegesen állnak a (9) tengelyre, a tengely forgásakor tehát nem végeznek axiális értelmű billegő mozgást. Ha a járművet előre akarjuk járatni, akkor az előrehajtó szorítópofákat, a jelen példánál tehát a (39) pofákat kell bekapcsolni; ez az eltolható (56) villák segélyével történik, melyeket úgy működtetünk, hogy (55) karjaik az (53) bütyöktárcsákat a 4. ábrabeli helyzetbe hozzák, melyben a (47) rgók megfeszülnek, a (49) rugók pedig meglazulnak, előbbiek tehát a (39) szorítópofákat a (38) belső fölüllet és a (43) számok közé ékelik, míg a (49) rugók a (40) szorítópofákat laza helyzetben tartják. ,Ha a jármű egyenes irányú járását óhajtjuk, a (64) és (72) tengelyeket a (76) kézikerék révén együttesen úgy forgatjuk el, hogy az (58), (59), illetve (66), (67) golyócsapágyaknak ezáltal forgásba hozott külső (59), illetve (67) részei az állvány csavarmeneteiből kicsavarodjanak. E csapágyrészeknek a (22), (23) hajtótestekkel való csuklós kapcsolata folytán a hajtótestek a (18), (19) alaktestek körül elfordulnak s a (9) tengelyhez képest ferde helyzetbe jutnak. A (64) és (72) tengelyek a (76) kézikerékkel kényszerművesen lévén kapcsolva, a (22), (23) hajtótesteknek ferdesége is azonos lesz. Minthogy ezen ferdén álló (22), (23) hajtótestek a (9) tengellyel együttforognak, a forgásban részt nem vevő (12), (13) tárcsákat bellegőmozgásba fogják hozni, úgy hogy a tárcsák kerületének minden pontja egymásután ugyanakkora idestovajáró mozgást végez, a tengely egy fordulata alatt. Mindegyik (120), illetve (130) rúd tehát hosszirányú lengő mozgásba jön, mimellett mindegyik rúd a szomszédoshoz képest Vé periódussal előbb vagy hátrább van. A (120) rudak viszont a (15) korong (105) peremein a (14) gyűrűszegmenseket fogják idestova lengetni, mindegyik szegmens tehát szintén a szomszédosokhoz képest Ví periódussal késik vagy előz. A (130) rudak hasonlóan működtetik a (17) korong (170) peremein a (16) szegmenseket. Ha a szegmensek a 4. ábra (101) nyila irányában mozognak, a (15) és (17) korongok mindjárt menesztetnek, mert a ,már a (47) rugók által a (38) belső fölület és a (43) szánok közé szorított (39) szorítópofák kissé gördülve még erőteljesebben közbeszorulnak s ezáltal a szánokat erősen hozzászorítják a (150), illetve (170) peremekhez. Az (5) szegmenseknek ellentétes (102) irányú mozgásakor a szorítópofák azon helyzetbe gördülnek, melyben lazán nyugszanak a (38) belső fölület és a megfelelő szán között, úgy hogy a szánok a (150) vagy (170) peremeken csúszhatnak. Minthogy az ugyanazon (15) vagy (17) tárcsára szerelt szegmensek egymásután működnek, a tárcsák s ennek folytán a (3) és (4) kerekek egyenletesen fognak a (101) nyíl irányában forgattatni. Minthogy továbbá a két kerék szegmenseinek mozgásai teljesen egyformák, a (3) és (4) kerekek egyforma gyorsasággal, s ennekfolytán a jármű egyenes irányban fog mozogni. A sebesség a (22) és (23) hajtótestek ferdeségének közös módosítása révén tág határok között módosítható. Ha a kocsinak — pl. egy hozzáakasztott szerszám, eke stb. vagy a pálya egyenetlenségei