78437. lajstromszámú szabadalom • Váltakozóáramú kiegyenlítőgép változó sebesség részére

— 2 — csolva. Á fogyasztóval párhuzamosan a (4) vezetéket ágaztatjuk le a hálózatról, amely az (5) kiegyenlítőgéphez vezet. Ezzel közvetlenül van kapcsolva a (6) lendkerék és a (7) mellékáramú kollektorosinótor. Az (5) és (7) gépek villamos összeköttetése, a (8) és (9) vezetékek, a (7) motornak a (3) hálózatra való kapcsolása pedig a (33) vezetékek által van föltüntetve. Az első összeköttetésben fekszik a kizárólag indítási célokra szolgáló (10) folyadékindító, míg az utóbbi a (7) kollektorosgép mozgatható (11) kefesorozatához vezet. A mozgatható kefék a fogaskerékkel ellátott (12) kefehidon ülnek, amelyet a szabályozás céljából állítunk el. Az összes ábrákban a jelöléseket egyöntetűleg választottuk, ellenben ismétlések kikerülése céljából az egyes ábrákban az összelrendezésnek csak egyes részeit tüntettük föl. Az 1. ábrában a kefehid eltolását a (13) villamosmótor által végezzük, amelyet Leonard-lcapcsolással egy kis Leonarddynamóból táplálunk (14). Ezen utóbbi két egymással szembekapcsolt gerjesztőtekerccsel (15) és (16) van ellátva, anie, lyeknek gerjesztését a (17) gyorsszabályozó kormányozza. Ezen gyorsszabályozó, mint teljesítményrelais működik és befolyásolja a centrále áramkörébe kapcsolt (18) seriestransformátor. A szabályozás tehát az állandó értéken tartandó áram részéről történik. A hatás a következő: Ha a centrále árama azzal az értékkel bír, amely a fogyasztó közepes teljesítményének felel meg, a gyorsszabályozó a két (15) és (16) tekercset akként szabályozza, hogy egyik tekercs a másik hatását megsemmisíti, a (14) Leonarddynamó tehát feszültségmentes és ezért a (13) elállítómótor nem forog. Ez az állapot akkor következik be, ha a pillanatnyi fogyasztóáram a középértéknek tényleg megfelel. Mihelyt az egyik vagy másik értelemben eltérés mutatkozik, a centrále árama ennek megfelelőleg változik és a gyorsszabályozó már most vagy a (16) vagy a (17) gerjesztőtekercs befolyását juttatja túlsúlyra. A Leonard-dynamó feszültséget kap és pedig az egyik vagy másik tekercs túlsúlyra jutásának megfelelőleg, vagy pozitiv, vagy negativ értelműt és a (13) elállítómótor a keféket jobbra vagy balra fogja eltolni oly értelemben, hogy a fogyasztott áram növekedésekor az (5) kiegyenlítőgépáramot ad le, a fogyasztott áram csökkenésekor pedig áramot vesz föl. A lendkerék energiát ad le, a kiegyenlítőgép fordulatszáma megváltozik és pedig pontosan a kefék állásának megfelelőleg. Amíg a fogyasztott árain a középértéktől eltér, a gyorsszabályozó a (15) és (16) gerjesztőtekercsek különbségét fenntartja és a keféket ezáltal eltolja. A megkívánt kiegyenlítő hatást tehát a berendezés révén elérjük. A túlszabályozás kikerülése céljából visszaállítás szükséges. E célból a (14) vezérdynamó egyik gerjesztővezetékében egy szabályozóellenállást alkalmazunk, vagy a megrajzolt és a (15) és a (16) tekercsekhez tartozió vagy pedig egy különös gerjesztő áramkörben, amelyet a (12) kefehidról oly értelemben befolyásolunk, hogy a szabályozó impulzust a megkezdődő szabályozó mozgás vagy csökkenti vagy megszakítja. A visszaállítás kivitele az ismert minták szerint a legkülönbözőbb módok szerint történhetik. A 3. ábra kapcsán adatokat közlünk. Ahhoz, hogy a kiegyenlítő gépcsoport lendkereke energiát adjon le, vagy vegyen föl egy bizonyos meghatározott lassulásra, illetőleg gyorsulásra van szükség, amely legnagyobb értékét a legkisebb fordulatnál éri el. A gyorsulás vagy lassulás adva van a keféknek az elállítás közbeni sebessége által. Mert amennyiben a kefék minden egyes állásához a motornak egy bizonyos sebessége tartozik, minden egyes különböző kefesebességnek a lendkerék egy bizonyos gyorsulása vagy lassulása felel meg. A (13) elállítómótor sebessége tehát nemcsak a centraleáram középértéktőli eltérésének nagyságától, hanem a mozgatható kefék állásától is kell, hogy függjön. Sőt még egy további