78381. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke
Megjelent 1921. évi szeptember iió 24-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 78381. szám. X/a. OSZTÁLYMótoros eke. BOLYAI FERENC GÉPMÜHELYTULAJDONOS ÉS MILTENBEBGER GYULA SZERELŐ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1919 jufiius hó 21-ike. Kis ekéket eddigelé kizárólag állati erővel vontattak és csak nagy, több ekevassal bíró billenő ekéket képeztek ki motoros ekék gyanánt. A jelen találmány tárgya már most mótoros kis eke, melynél az eke gerendelyéhez elől egy motort hordó keret csatlakozik. A szükséges adhézió biztosítására a keret egyúttal egy vagy több űrös tartállyal van ellátva, melyet szántáskor földdel vagy kövekkel töltünk meg. Ezáltal módunkban van, hogy úgy az ekét, mint a keretet könnyűre méretezzük, tehát egyrészt anyagmegtakarítás révén olcsó szántóeszközt állítunk elő, másrészt a holt súly lehető csökkentésével a vonó érőt fölöslegesen ne növeljük. A keret, illetve eke kerekeken fut, melyeknek egyike meg van hajtva, mig a másik forduló kerék. Nagyobbméretű ekéknél a mótor súlya a könynyű szerkezetű ekéknek nem nyújt elég adhéziót. Ebben az esetben az eke járókerekét felcsappantható hernyólánc útján hajtjuk meg. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképem foganatosítási alakját szemlélteti. Az 1. ábra az eke oldalnézete, a 2. ábra homloknézete, a 3. ábra egy másik foganatosítási alak részének oldalnézete. Az (1) ekegerendelyhez elől (2) keret csatlakozik, mely lényegében háromszögalakban összerakott szögletvasakból van összetéve. Ezen keretnek vízszintes (3) lapjára van fölerősítve a (14) mótor, melynek (4) tengelye az (5) körömkapcsolás útján, fogaskerékattétel közbeiktatásával a (6) fogaskereket hajtja meg, mely a (7) járókerék belső fogazaású (8) kerekébe kapcsolódik. A (7) járókerék (9) tengelyének másik végére, illetve az ezen tengelyhez erősített (10) karban ágyazott (11) csapon forog a (12) járókerék. A (2) kereten ürös-(13) tartályok vannak elhelyezve, melyekbe a szántás előtt a szükséges adhézió elérésére földet vagy köveket helyezünk el, amikor is az eke súlyának növelésével az adhézió is növekszik. A szántás befejezése után a tartályokat ismét kiürítjük. Módunkban van tehát kis ekesúly mellett, a föllépő szükség pillanatában, vagyis szántáskor, kellő adhézió elérése. A 3. ábra szerinti foganatosítási alak főleg nagyobb ekéknél talál alkalmazást. Ennél a (14) motort hordó (2) keretben ágyazott (16) tengelyen, melyet a (24, 25) fogaskerékáttétel útján a (14) mótor hajt meg, (17) lánckerék van fölékelve. Ez utóbbi a (15) lánc útján a fölcsappantható (23) keretben ágyazott (18) tengelyre ékelt (19) lánckereket a (17) lánckerékről hajtja meg. A (18) tengelyen elrendezett másik, (20) lánckerék a (22) kapaszkodókkal ellátott (21) lánc közvetítésével a járókerék (16) tengelyére ékelt (23) lánckereket hajtja meg. A (21) kapaszkodók a talajon csúsznak és a szükséges adhéziót biztosítják. A (18) tengelyt ágyazó (23) keret a (16) tengely körül felcsappantható, amikor is a 22) kapaszkodókkal ellátott (21) lánc a talaj fölszínéről fölemelkedik, úgy hogy az adhézió csökken. A meghajtás ezen módja már ismeretes és a technikában hernyólánchajtásnak szokás nevezni.
