78328. lajstromszámú szabadalom • Önműködő időzítőberendezés lőfegyverekhez

— 3 — dezve (5. ábra), amelyeken a (87) töltény hátsó rovátkolt (87') pereme nyugszik és ezáltal az ten­gelye köri'iPkönnyen forgatható. Az időzítő berendezés kiegészítő részét képezi a (10G) időzítő ív (5. ábra), amely előnyösen ke­mény acélbór készül és az adogatószerkezet tenge­lyével párhuzamos, éles fogazással (rovátkolással) van ellátva. A (106) Időzítő ív a (87) töltény mel­lett oldalt van elhelyezve, úgy hogy a (87) töltény a (87) rovátkolása a (106) időzítő ív fogazásával kapcsolódásba jöhet. A (76) időzítő gyűrű mellett oldalt a (107) szorító kengyel van elrendezve (3. ábra), amelyet a (108) rugók sugárirányban be­felé szorítanak és ezáltal a szorító kengyelt az időzítő gyűrűhöz nyomják. -Az ismertetett berendezés működési módja a következő: A forgó adogatószerkezet a (39) heveder segé­lyével akképen húzza be a (87) töltényeket hordó (33) tölténytartókat, hogy ezek tengelyirányban úgy fekszenek a (38) tárcsákon és a (37) száno­kon, hogy a tölténytartók a (38) tárcsa fogkö­zeibe kerülnek és emellett a rovátkolt (76) időzítő gyűrű a (38') ékeken nyugszik, míg a töltény hátsó (87') pereme a (37') görgőkre támaszkodik. Az adogatószerkezet tovább forgásánál a töltény (87 ) pereme a (106) időzítő ív alá kerül és a (76) időzítő gyűrű a (107) szorító kengyel alá jut. A (107) szorító kengyel az időzítő gyűrűt a (38') ékekhez szorítja és így azt helyzetében rögzíti. A (35) tárcsa (35') hornyában lévő (97) görgők a horony külső részébe jutnak, minek következté­ben azok és velük együtt a (37) szánok, a (33) töl­ténytartó a tölténnyel együtt sugárirányban ki­felé mozognak, miáltal a töltény (87') pereme a (106) időzítő ívvel kapcsolódásba jut. A (87') pe­rem már most az időzítő íven legördül és így a töltény a lövedékkel együtt a viszonylagosan helytálló (76) időzítő gyűrűhöz képest elforog. Ily módon az említett részek között ama viszonyla­gos elforgás következik be, amely a lövedéken az eredetileg maximális vagy minimális időzítésre beállított (76) időzítő gyűrű elforgása gyanánt nyilvánul és amely végül a lövedék időzítését adja. Hogy az időzítést a különböző lőtávolságoknak megfelelően változtathassuk, csupán a (100) ten­gelyt és ezzel a (99) csigát kell forgatni, miáltal a hornyolt (35) tárcsa eli'orog és ezzel megválto­zik a (35') horonyban lévő átmeneti görbe hely­zete, vagyis azon pont helyzete, amelyben a (87"") töltényperemnek a (106) időzítő* gyűrűhöz való hozzzászorítása bekövetkezik. Ezáltal azonban a tölténynek a lövedékkel együtt való legördülése, vagyis áz említett részek, valamint az időzítő gyűrű közötti viszonylagos elforgás mértéke is megváltozik és így a lövedék különböző lőtávol­ságok számára időzíthető. Az időzített lövedéknek az ágyúcsőbe való be­vezetése a következőképen történik: Ila a (20) závárzat a kilőtt töltény lőporgázai­nak visszalökő ereje folytán nyílik, úgy az any­nyira mozog vissza, hogy a kilőtt töltényt a (105) tölténykivető a (108) oldalnyíláson át kihajítja (3. és 14. ábra). A következő töltény az időzí­tett lövedékkel együtt az^adogató szerkezet lo­vábbforgatása folytán legfölső helyzetébe juthat, amelyben az a (20) závárzat mellső föliUetének mozgási pályájába fekszik, úgy hogy a závár­zat záró mozgásának kezdetén a töltény hátsó homlok felületébe ütközik [a (87') töltényperem­nél] és így a töltényt maga előtt tolja, mikor is az U-alakú (33) töllénytartóban fekvő töltény egyrészt a lövedék csúcsával az ágyúcső (6) t-51-lőíerétől hátrafelé lejtős (42) fal mentén, más­részt a (87') peremmel az említett fallal pár­huzamos vagy megközelítőleg párhuzamos (33') vezeték mentén csúszik és így saját, valamint a cső tengelyéhez ferde párhuzamos eltolás mel­lett egészen a csőig emelkedik. A závárzat az­után a töltényt, amelynek a (87') peremét a cső­tengellyel párhuzamos (33') élek vezetik, az (1) csőbe tolja, mikor is a töltény a (33") éleket csak akkor hagyja el, ha a lövedék a csőben már vezetésre talál. A (39) töltényheveder, valamint az U-alakú (33) szorító rúgó az adogató szerke­zettel tovább mozognak és (104)-nél elhagyják az adogató szerkezet tokját. A 11. és 12. ábrában föltüntetett lövedék, pél­dától belövő gránát, amelynek (72) teste a (71) lelapított csúcsban végződik és (73) tere az (elő­nyösen nagy füstöt fejlesztő) robbanó töltés föl­vételére szolgál. A két összecsavarolt lövedék­rész között, tehát a lövedék hengeres részében és pedig a (75) vezető rész, valamint a lövedék­csúcs között a (76) időzítő gyűrű van forgatha­tóan ágyazva. A (76) időzítő gyűrűnek, például belső köpenyföliiletében két (77) és (77') horony van kiképezve, amelyek gyújtóelegy fölvételére szolgálnak. Ezek a hornyok gyújtó elegyet tar­talmazó (86, 78) csatornákat egymással összekö­tik és a (77") csatorna útján maguk is összeköt­tetésben állanak egymással (9. ábra), a (77, 77') hornyok a (77") csatornától azonos irányban ha­ladnak a kerületen. Az időzítő gyűrűnek az ön­működő időzítő berendezésben való elforgatása folytán a gyújtó elegy kisebb vagy nagyobb ré­sze iktatható be vagy ki, minthogy egyidejűleg két gyújtóelegyhorony vagy pedig több horony alkalmazása esetén több gyújtóelegyhorony meg­hosszabbítható vagy megrövidíthető. Hogy a (76) időzítő gyűrű az időzítőberendezésbe való beve­zetésnél biztosan maximális vagy minimális, idő­zítésen álljon, vagyis ezt a helyzetet véletlenség folytán el ne hagyja, az időzítő gyűrűt a (94) pecek segélyével (10. ábra) a lövedéktesten el-

Next

/
Thumbnails
Contents