78252. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spárgafőzelékhulladék értékesítésére
- * -rítjuk, vagy pedig elébb egy további vegyi tisztítóműveletnek vetjük alá. A nem vegyileg tisztított spárgarostokat csak másodrendű fonószálak gyanánt, pld. durva szövetekhez, kötőfonalakhoz, kötelekhöz, stb. használhatjuk. A spárgarostok vegyi utókezelése hasonlít az előbb leírt főzőművelethez és az emezével azonos főzőkészülékben is történhetik. Csupán az a különbség szükséges, hogy a főzővízbe még 2—3% szénsavas kálit, vagy megfelelő mennyiségű egyéb alkálit vagy maróanyagot tegyünk. Két-három órán keresztül folytatott főzés után — miközben erőteljes vízbepárologtatásnak kell végbemennie, hogy a főzőlúg alkali tartalma fokozatosan gyarapodjék — leeresztjük a főzőlugot és a rostokat friss vízzel öblítjük, amig az alkalikus reakció eltűnik. Erre a rostokat ismét sajtoljuk, azután pedig mesterségesen vagy a szabad levegőn megszárítjuk. Mesterséges szárítással nem szabad csekélyebb nedvességtartalomig mennünk, mint amennyit a légszárítás eredményez inert máskülönben a rostok törékenyekké válnak. A leírt módon nyert spárgarostok könynyű súlyúak, de igen terjedelmesek. A rostok 1 kg.-ja szabad kézzel összenyomott állapotban kb. 7.5 dm3 köbtartalmú A rostok üvegszerűeknek mutatkoznak, igen hajlékonyak és rendkívül nagy huzószilárdságuk van. A rostokat ismeretes módon elsőrendű fonószálakká dolgozhatjuk fel, mert természetük a valódi lenéhez igen közeláll. Az eredmény mennyiségileg megegyezik a spárgahajban levő rostanyaggal és a kezelés előtti spárgahulladék száraz anyagára vonatkoztatva 16—17%-ra rúg. A visszamaradó főzőlúgban a hozzáadagolt alkaliákon és azok bomlási termékein kivül egész sora van a különböző, a lúgban feloldott szerves és szervetlen anyagoknak. A lúgot vagy úgy, ahogy van, vagy pedig bepárolás után további vegyi kezelésnek vethetjük alá, hogy vagy az iménti alkatrészeket visszanyerjük,' vagy pedig a benne levő alkaliák közömbösítése után trágyázási célokra hasznosíthatjuk. A spárgahulladékok első főzésével és a sajtolással nyert szörp bepárolása gazdasági tekintetben meglepő jó eredményeket szolgáltat. Ennek munkamódja a következő: A spárgaszörpöt vagy egy közös, vagy pedig két különböző fajtájú spárgakivonattá dolgozhatjuk fel. Ha a nyert szörpöt néhány órán át nyugodtan állni hagyjuk, akkor azok a vízben oldhatatlan cellaanyagrészecskék, amelyek sajtolás közben erőművi úton váltak le a spárgarostokról, a fenékre ülepednek. A mindenkori kívánt spárgakivonathoz képest a szörpnek vagy mindkét rétegét együttesen, vagy pedig mindegyiket külön-külön párologtathatjuk be. Az egyes fajták közötti különbség abban áll, hogy a végtermék vizben oldható-e vagy nem. Ha mindkét réteget só hozzáadásával, vagy anélkül együttesen pároljuk be kovásszerűségig, vagy akár teljes vízmentességig és ez utóbbi esetben a masszát porrá őröljük, akkor az így nyert termék oly élvezeti célokra, vagv pedig oly élvezeti cikkek szaporítására alkalmas, amelyeknél egyáltalán nem fontos, hogy azok átlátszó oldhatóságúak legyenek. Ilyen élvezeti cikkek pld. a főzelékleveskockák, fűszerek, húsmártások, pikáns mártások stb. Az a kivonat ellenben, amelyet a leüllepedő cellanyagrészecskék elkülönítése után nyerünk, vízben tökéletesen oldható terméket szolgáltat, miért is ezt értékes alkatrész gyanánt alkalmazhatjuk bouillonkockákhoz, húskivonatokhoz, stb. és pedig annyival inkább, mert íze igen hasonlít a valódi húskivonatéhoz. Az imént leírt mindkétféle spárgakivonatot még a bepárlási folyamat alatt tetszés szerinti sűrűségűvé tehetjük és sóval, vagy más egyéb Ízesítő vagy szaporító anyaggal láthatjuk el. A kivonat sötétbarna színű, kellemes zamatú és a húskivonatéhoz hasonló izű. A kivonat tartós és rendkívül gazdag értékes tápanya-
