78188. lajstromszámú szabadalom • Sárfogó mótoros járművek számára

acélsínre van felerősítve (7. ábra.) A fogót a vízszintes (3) emelő hordja (1. ábra), mely golyóscsapágy segélyével van a kerékre (illetve annak portokjára) fölfüggesztve. A (3) emelő mellső végéből egy ezen emelőn ágyazott (4) rúd vezet le a fogóhoz, mely rúd a (24) sínnel szilárdan van összekötve, míg a sín (5) szíj segélyével a (3) emelő hátsó végéhez van kapcsolva. Az (5) szíj, mely a (3) emelőnek egy hasítékán van átdugva (3. ábra) és visszahajlítás után egy másik hasítékon van átvezetve, beállítását megengedő furatokkal van ellátva. Ezen elrendezés folytán a (6) gombon különböző hosszban rögzíthető. A (6) gomb fölött a szíjnak helyzetében való megtartására szolgáló rugalmas (6a) tartót rendezhetünk el. Az ismertetett rögzítő szerkezet helyett közönséges csatot vagy effélét is alkalmazhatunk. Az (5) szíj nem gátolja a sárfogónak föl- és lefelé való mozgatását, amennyiben a (4) rád) ezen mozgás közben ezen rúd és a (3) emelő közötti összeköttetési pont körül forog. Az (5) szíj megrövidítésével a sárfogót az úttestről leemeljük és ha a sárfogót nem akarjuk használni, akkor esetleg szintén a szíj segítségével, az agy felé közelíthetjük. A sárfogónak menetközbeni egyensúlyban tartására (7) sínt alkalmazhatunk, melynek egyik vége a (3) emelő egyik végéhez van erősítve, míg másik vége a (8) fölfüggesztő rugóval van összekötve, ahonnan (9) sín vezet a (3) emelő szcmbenfekvő végéhez, melyen mozgathatóan van fölerősítve. A (8) rúgó, ismert módon, a (10) kerékernyőhöz van erősítve. Az (1, 2) sárfogó részei, elől, célszerűen kissé magasabbra nyúlnak föl a kerékkoszorú mentén, mint hátul, mert a sárfogónak menetközben az a törekvése, hogy kissé hátrafelé lengjen. (11) a portokot jelöli (6. ábra), (12) a golyós csapágynak külső golyócsészéjét, mely se a két (3, 3a) részből álló tartóemelő van fölfüggesztve. A (3, 3a) emelőrészek a (13) orsó segélyével forgathatóan vannak egymással összekötve (4. ábra) és ütközővégeik egy a (12) tokban vagy csészében kiképezett (14) gyűrűs horonyba illeszkednek (6. ábra) úgy, hogy összerakott helyzetben a tokról le nem vehetők. Az emelőrészek összetartására, mint említettük, rugalmas (15) kampó alkalmazható (4. ábra), melynek lerézselt feje van úgy, hogy a csukott helyzetben lévő (3) emelőrészElől leszorítható és ezen emelőrészen kiképezett beszögelés elé csappan, ha az emelő zárva van. Ily módon a sárfogó ráhelyezése a lehető legegyszerűbb módon megy végbe, még pedig úgy, hogy a (3, 3a) emelőt a golyós csapágy köré fektetjük és az emelőrészeket összecsukjuk A rugalmas (15) kampónak záró helyzetében való biztosítására (16) retesz szolgál, míg a rugalmas kampónak leesését a sárfogó levételekor a (3) emelőrészen rögzített (17) ütköző gátolja meg. A sárfogó levétele céljából csupán a (15) kampót kell a bekapcsolt helyzetből fölszabadítanunk, amikor is a (3, 3a) részek fölesappanthatók a 4. ábrában szakadozott vonalakkal jelölt helyzetbe, amikor is a (15) horonyból kiemelkednek. Az emelőnek fölcsappantott helyzetében a sárfogó csak kevés helyet foglal el a kocsin, ha nincs használatban. Ámbár a rugalmas (15) kampó egyike a legcélszerűbb szerveknek az emelőrészek rögzítésé-e természetes, hogy erre a célra más, ismert szerkezetek is fölhasználhatók. Már említettem, hogy a sárfogó a kerék portokjára golyós csapágy segítségével van felfüggesztve. Ilyfajta fölfüggesztés eddigelé különböző nehézségekkel járt, miután a portok oly rövid, hogy annak külső fölületei és a sárfogó hordcsapja között nem lehetett célszerű összeköttetést foganatosítani. Ezt a nehézséget a találmány azáltal küszöböli ki, hogy a csapvégre csavasolt (11) portokon belül egy szorosan a tok fenekéhez