78174. lajstromszámú szabadalom • Gőzmótor a visszamaradt égéstermékeket kihajtó motordugattyúval

maradt égéstermékek expanziója folytán túl későn érjük el, ami a szívási hőmérséklet további fokozásával jár és így a termikus hatásfok további rosszabbodá1

sát okozza. Ha ellenben a visszamaradt égéstermékeket teljesen kihajtjuk, vagyis azok expanziója többé nem szerepel, akkor a szívási hőmérséklet alig különbözik a külső hőmérséklettől, amikor is a mennyiségi szabályozás céljának teljesen megfelel, amennyiben a keveréknek csak mennyiségét, nem pedig összetételét változtatja. A keverék tisztasága (a káros égéstermékek hiánya) gázban jóval szegényebb keverék alkahnazását is lehetővé teszi és gyorsabb robbanást idéz elő, ami az indikált hatásfokot kedvezően befolyásolja. A visszamaradt' gázok eltávolítása lehetővé jteszi továbbá, hogy 30—40%kal nagyobb teljesítményű gépet ugyanazon vagy esedeg még kisebb súrlódást munkával járathassunk. Ez a mechanikai hatásfokot pl. 35% teljesítménytöbbletnél és különbeni 75%-os mechanikai' hatásfok esetén kb. 6%-kal növeli. A fönti hatásfok — javításokat röviden összefoglalva — az indikált hatásfoknak 10%.-kal, a -mechanikai hatásfoknak pe dig 6%-kal való növekedését tekintetbe véve1

a gazdasági hatásfok lényegesen és pedig pl. 20%-os különbeni gazdasági hatásfok esetén 23.30%-ra növekedik, így tehát a visszamaradt égéstermékeket hatásosan kihajtó berendezéssel ellátott explóziós motorok legalább 3%-kal nagyobb gazdasági hatásfokkal bírnának és ennek megfelelően kb. 15%-kal kisebb tüzelőanyagfogyasztással dolgoznának, úgy hogy az ily gépek a hőkihasználás tekintetében a legjobb Diesel-motorokkal vetekednének. A hidegebb friss keverék az egész gép hőállapotának kedvezőbb alakulását idézi elő, amennyiben a falaknak idejük van a szívási periódus alatt kellő mértékben lehűlniök, a kenés könnyebbé, a részek igénybevétele kisebbé válik. A szívószelep nyitása alkalmával a hengerben uralkodó nyomás rendszerint nagyobb, mint a szívóvezetékben, ami az égéstermékeknek a keverő térbe való beáramlását okozhatja. Ha a visszamaradt égéstermékek megelőzőleg teljesen kihajtatnának, akkor a szívószelepet jóval korábban .lehetne nyitni anélkül), hogy emiatt a szívó vezetékben robbantástól kellene tartani. A föntiekben fölsorolt igen fontos előnyökre való tekintettel a visszamaradt égéstermékek kihajtására már igen régen törekedtek, de az, erre vonatkozó megoldások a gyakorlati követelményeket kellőképpen kielégíteni" nem tudták. Az u. n. hatütemű eljárásnál a gép két utolsó üteme csupán a hengernek alapos kiöblítését célozza, ami azonban itt a fajlagos; teljesítmény és a gép egyenletességének rovására történik és pedig oly mértékben, hogy ezek a gépek általános gyakorlati elterjedésre nem tudtak szert tenni. Ugyanezen célra ismerefessé váltak kéthengerű gépek, amelyeknél az egyik henger kizárólag a visszamaradt égéstermékek kihajtásának szolgálatában áll és a gép igen bonyolultnak mondható. Végül ismeretessé váltak olyan dugattyúhajtószerkezetek, amelyek megfelelően hosszabb kipuffogó löketet idéznek elő, úgy hogy ezen utóbbi löket alatt maga a dugattyú az égéstermékeket majdnem tökéletesen szorítja ki a hengerből. Ezek a hajtóművek azonban igen körülményesek és gyakorlatilag csak kisebb teljesítmények esetére alkalmazhatók. Az egyetlen! eljárás, amely aj gyakorlatban némileg bevált, az égéstermékeknek öblítő levegővel való kihajtása, mely levegőt külön kompersszor szolgáltatja. Itt tehát a hengernek a kipuffogó löket végén való teljes kiürítéséről szintén nincsen szó, mert az égéstermékek helyére az öblítő levegő lép, minek folytán a teljesítmény nem növekedhetik olyan mértékben, amint azt a számítások a henger teljes kiürítése esetén eredményezik. Erre való tekintettel az öblítő eljárás csak nagyobb telepeknél rentábilis, míg