78089. lajstromszámú szabadalom • Önműködő hadipuska

— 3 — csúszódarab is kezdeti helyzetében van és a (99) nyitórúgó, valamint a (100) zárórúgó fesztele­nítve van. Ila most a (102) kart a függgélyes helyzetbe forgatjuk az öntöltőszerkezetnek a závárzatszer­kezettel való összekapcsolása céljából, akkor a (112) retesz fölszabadul és ekkor (114) rugója által a csúszódarabnak (113) vájatából kiemelte­tik (8. ábra). Ha most a puskát a billentyűre gyakorolt nyo­mással elsütjük, akkor a következő történik : A (2) hüvely a gázfogófuvókára ható gázok által előre vitetik és ekkor a (97) rúd segélyével a (112) retesz alól fölszabadult (11) csúszódara­bot magával meneszti, miáltal a (99) rúgó meg­feszíttetik. A (11) csúszódarab akkor a (10) csúszódarab alatt annyira előrehuzatik. míg a (117) menesztőfog a fölső csúszódarabnak (118) foka alá nem jutva (118) rúgó ja által fölfelé nem nyomatik és ekkor a (118) fokba kapcsolódik. Amint a gázok hatása megszűnik, a (11) csúszó­darab a megfeszített (99) rúgó hatása alatt visz­szamozog és ekkor a (117) fog a (10) csúszó­darabot a (18) foknál fogva magával meneszti, a csúszódarab tehát visszamozog és a závárzat a • (100) rúgó megfeszítése közben nyitódik. Egy­idejűleg a töltényvonó az üres töltényhüvelyt ki­' löki és egy új töltény jut a szekrényből a vissza­tolt záródugattyú (kamra) elé. Az összes részek ekkor a 9. ábrában föltüntetett helyzetben van­nak, amikor is kezdeti helyzetébe visszatért ,(11) csúszódarab a (117) menesztőfogat a (115) ki­lincs hatáskörébe hozta, mely a menesztőfognak kivágásába csappant és azt lefelé húzta, hogy így a menesztőfog a (10) csúszódarab pályájából ki­jutva annak következő előremozgását ne akadá­lyozhassa. A (10) csúszódarabnak a (11) csúszó­darab által való tovamenesztésénél, mint már említtetett, a (100) húzórúgó megfeszült, mely rúgó sokkal gyöngébb, mint a (99) rúgó. Mint­hogy a (117) menesztőfognak lenyomása folytán a fölső (10) csúszódarab fölszabadult, ez utóbbi a megfeszített (100) rúgó hatása alatt a záró­dugattyú tovamenesztése és a második töltény elsütése közben kezdeti helyzetébe (7. ábra) tér vissza. Ezen elsütés folytán a (2) hüvely a gáznyo­más hatása alatt ismét előrehajtatik, amikor is a (2) hüvelyt a vele összekötött mozgatható ré­szeket a leírt módon magával viszi és ezek a mű­ködések annyiszor ismétlődnek, mint ahány töl­tény van a szekrényben. Mint a 7. és 11. ábrából látható, a (2) gázfogó hüvely a (144) hosszhasítékkal van ellátva, mely­lyel a csövön elrendezett (145) célgömbtőkén vezetődik. Ez azzal az előnynyel jár, hogy a (2) hüvelynek esetleges elvesztésénél a célgömb vagyis a célzás lehetősége megmarad. Továbbá a lövés után a csőben még megmaradó gázok a hüvelynek említett ha sí tékán át távozhatnak és így a cső és hüvely közötti rést be nem pisz­kíthatják. Pornak a (101) szekrény és az öntöltő szer­kezet hátsó vége közé való jutását a (119) acél­pánt (7. és 8. ábrák) akadályozza meg, mely egyik végével a (10) csúszódarabon van megerősítve és a (101) szekrény mögötti fedetlen hasítékot a csúszódarab minden helyzeténél azáltal födi el, ; hogy ezen pánt másik vége a (120) tokban föl­l és legöngyölöclik, hasonló módom mint egv ön­működő mérőszalag. A 12. ábrában oly szerke­zet van föltüntetve, mely a záró dugattyút (kam­rát) az utolsó tölténynek a szekrényből való ki­tolásánál rögzíti. Ez;en célból, a (134) töltényado­gató a (135) toldattal van ellátva, mely a (137) szekrényfal homlokfalának (136) hornyában mozog. A (136) horonynak fölső végén a (138) rúgó hatása alatt álló (139) retesz van elren­dezve, mely a fölfelé mozgó töltenyadogatónak (135) toldata által megfogva abban a pillanat­ban, melyben az utolsó töltény elsülése után: a záródugattyú (kamra) visszamozog, ez ;utóbbii­nak pályájába lolatik, úgy hogy a závárzat nyi­tott helyzetében rögzíttetik. A szekrény, mely a 12. ábra szerint 10. töltény fölvételére van beren­dezve, természetesen) nagyobbra is méretezhető. A 13. és 14. ábrákon az öntöltő szerkezetnek egy egyenes mozgású Mannlicher-féle závárzat­tal való kapcsolata van föltüntetve, mely foga­natosítási alaknál a csövön szintén egy eltol­ható, gázfogó fakóval bíró (2) hüvely van elren­dezve. Ennél a megoldásnál a csúszó darabok fölvé­telére szolgáló (9) sin el van hagyva és csak a závárzatot működtető (11) csúszódarab van el­rendezve, mely a závárzattoknak egy hornyá­ban vezetődik és mely egyrészt a csövön vagy a mellső ágyrész valamely pontján megerősített (100) húzórúgóval, másrészt pedig a (122) csi­gán fúló (123) lánc, valamint (124, 125) rudak vagy drótok útján a (2) hüvelylyel van össze­kötve. Ez utóbbi elölt a (124, 125) vonó szerke­zetbe a (126) rúgótok van beiktatva, melyben a (127) nyomórúgó van elrendezve, mely utóbbi a gázfogó hüvelynek előremeneténél előbb vétetik igénybe, mint a (100) húzórúgó. Ez a nyomórúgó, mely csak kis mértékben nyomatik össze, azért szükséges, hogy egyenes mozgású závárzatoknál, melyeknél a záró­dugattyú nem reteszeltetik el, a korai nyitás meggátoltassák.* A . (128) foggantyúrész a körülötte forgatható (129) kart hordja, mely a rugósan eltolható (130) pecek segélyével — ennek a foggantyúrész megfe­lelő rovátkáiba való becsappanása által — víz­szintes vagy függélyes helyzetben rögzíthető. A

Next

/
Thumbnails
Contents