78088. lajstromszámú szabadalom • Repülőgépstabilizátor
- 2 — lyével a tengely forgásába be- vagy kikapcsolható. A tengelyre azonkívül (29) fogaskerék van felékelve, mely az elektromágneses gép mechanikai működtetésére való, amint azt az alábbiakban ismertetjük. A szárnysíkok önműködő beállítása következőkép történik. Tegyük föl például, hogy a repülőgép az 1. ábrán berajzolt (30) nyíl irányában eldől, úgy hogy a rajta szilárdan megerősített (A) készülék is ezen irányban elfordúl. Ekkor az állandóan függőleges helyzetbe törekvő (12, 13) ingatestre szerelt (15) érintkező szög a (14) fémlaphoz ér és minthogy az ingatest (32) érintkezőszöge a (31). fémlappal érintkezik, záródni fog a (18) elektromágnes áramköre, miáltal ez a (20) fegyverzetet a (22) rúgó ellenében magához vonzza, úgy hogy a (21) fogaskerék, mely a (8) tengelyhez van rögzítve, a (20) fegyverzetnek gátlása alól fölszabadul, a (19) fegyverzet ellenben visszatartja a (21) fogaskereket es vele együtt a (8) tengelyt, hogy ezek a repülőgép ferde helyzetét fölvegyék. A (4) lapra erősített (10) kontaktussorozat a készülékkel együtt fordulva el, a (9) mutató a középhelytől távolabbi vagy közelebbi pontot kapcsol be, illetőleg — minthogy az (A) készülék a (B) elektromágneses géppel vezető kapcsolatban áll, -ezen gép mágnesében • erősebb, vagy gyengébb áramot hoz létre. A (23) armatúra a (24, 25) rugók ellenében az egyik vagy másik irányban a bevezetett áram erősségének megfelelően bizonyos szögű, maximum 90°-nyi elfordulást végez. A (26) lánckerék lánc útján a stabilizátorszárnyacskákkal áll összeköttetésben, úgy hogy a (23) armatúra, illetőleg a (28) tengely elfordulásával a stabilizátoirszárnvacskák a szükséges helyzetbe beállíttatnak. A repülőgépnek a (30) nVíl irányával ellenkező dőlésével a (16) szög fog a (14) fémlappal érintkezni es az ekkor gerjesztett (17) elektromágnes fegyverzete a (21) fogaskerékből kikapcsolódik és a (20) fegyverzet gátolja meg a fogaskerék és ezzel a (8) tengely elfordulását. Ekkor a (33) kontaktusok egyes pontjai kapcsoltatnak be és az elektromágneses gép armatúrája az előbbivel ellentétes forgásra kényszeríttetik. A stabilizátorszárnyacskák működése azonban nemcsak a leírt módon automatikusan, hanem mechanikai uton is történhetik. Ezen célból az (A) készülék (8) tengelyére (34) lánckerék van ékelve, mely (35) lánc útján (4. ábra) össze van kötve a repülőgépen elrendezett (36) állványzaton ágyazott (37) tengelyre lazán felhúzott (38) lánckerékkel. Utóbbi a (39) elektromágnes (40) fegyverzete által működtethető (41) kapcsolószerkezettel iktatható be vagy ki. A (39) elektromágnes gerjesztésére a (42) kormány keréken (43) villamos gomb van alkalmazva (5. ábra), mely a (44) vezeték útján van az elektromágnessel öszszekötve. A kormánykerék tengelyére két (45, 46) lánckerék van ékelve, melyek közül a (45) kerék (47) lánc útján a (37) tengelyre ékelt (48) lánckerékkel, a (46) kerék pedig (49) lánc útján az elektromágneses (B) gép (28) tengelyére ékelt (29) lánckerékkel van összekötve. Ha a pilóta mechanikai úton akarja az (A) készülék árambekapcsolását szabályozni, akkor megnyomja a (43) villamos gombot, miáltal a (39) elektromágnes gerjesztetik, a (40) fegyverzetet magához vonzza és ez a (41) tengelykapcsolónál fogva a (38) laza lánckereket bekapcsolja. A (42) kormánykerék forgatásával tehát a (45, 47, 48, 44, 38, 35) áttevések útján a (34) kerék és ezzel a (8) tengely, illetőleg az erre ékelt (9) mutató is elforog. A kormánykerékkel az (59)-nél forgathatóan ágyazott kétkarú (50) emelő van összekötve, melynek szabad alsó karja (51) sodrony útján a magassági kormányt működtető második (B) elektromágneses géppel van összekötve. A kormánykerék előre- és hátrahúzásával az (50) emelő forgáscsapja körül elforog és az (51) sodronynál fogva a magassági kormány stabilizátor szerkezeténél végez olyan természetű funkciót, mint a leírt módon a kormánykerék működtetésénél a stabilizátor szárnyacskák. A stabilizálorsíkoknak tisztán mechanikai uton való beállítására a következő elrendezés szolgál. A pilóta előtt ismeri szerkezetű (52) váltókar (5. ábra) van elrendezve, mely a meghosszabbításához kötött (53) rudazat révén össze van kötve az (54) és (55) forgáscsapok (6. ábra) körül elforgó kétkarú (56, 57) emelők egyik karjával, míg az emelők másik karja az elektromágneses gép (28) tengelyén rúgóhatás ellenében eltolható (58 és 60) tengely-kapcsolóval van összekötve. A kapcsolók (61), illetve (62) pecekkel vannak ellátva, melyek a (26) lánckerék szemben álló furatába hatolhatnak. Ha az (52) váltókart a (63) nyíl irányában elmozgatjuk, úgy az (53) rúdazat az (56) és (57) emelőket forgáscsapjuk körül úgy mozgatja el, hogy az emelők az (58) és (60) kapcsolókarokat a (28) tengelyen balra tolja, miáltal a (61) pecek a (26) fogaskerék furatából kilép, a (27) csaptengelyen ülő (60) kapcsolónak (62) pecke pedig a furatba behatol. Ennek következtében a (26) fogaskerék a csaptengellyel együtt foroghat. Ha most a (42) kormánykereket forgatjuk, úgy az ennek tengelyére ékelt (46) lánckerék a (49) lánc révén a (29) fogaskereket forgatja, miáltal a (27, 60, 62) áttevés a stabilizátor szárnyacskákkal összeköttetésben álló (26) lánckereket működteti. Az (52) váltókar alsó részén van még a rajzon sémásan megjelölt (64) áramkikapcsoló, oly célból, hogy a váltókar működtetésével egyidejűleg a stabilizátorok főáramköre is kikapcsoltassék.
