78071. lajstromszámú szabadalom • Vontató csavarhajtás

gyorsabban hajt, mint a (4a) csavarmenet. Azonban az (5a) csavar gyorsabb hajtását a két csavar egyenlő menetemelkedése mellett azáltal is hozhatjuk létre, hogy a (U, 12) áttételi kerekek megfelelő megválasztása által az (5) tengelyt gyorsabban hajtjuk. Ha az (1) szánnak-a (20) nyíl értelmében kell mozognia, akkor a (13) homlokkeréknek, valamint a (4) tengelynek a (20a) nyíl értelmében kell forogniok, amiből az (5) tengelynek a (20b) nyíl értelmében való forgása adódik. Minthogy az (5a) csavar gyorsabban hajt, tehát menetfalaival az anyához fekszik (2. ábra) és az (1) szánt mindig annyira előre tolja, amennyire ezt a (4a) csavar megengedi, mely ennekfolytán (23) menetfalaival < érinti a csavaranyát. Az (5) csavar tengely tehát a lényegesen hajtó,, vagyis igénybevett tengely'és így rendesen erősebben szerkesztendő, míg a (4) tengely, csakis a mozgás pontos mértékét határozza meg és e céltól a legnagyobb pontossággal vágott csavarmenettel kell ellátva lennie. Ennek megfelelően az első (5) tengelyt vontatótengelynsk nevezik, míg a (4) tengely osztó- vagy pracisióstengelynek neveztetik. A (20) nyíl értelmében mozgatott (1) szánt most már a (19) nyíl értelmében vissza kell tolni. A (13) kerék és a (4) tengely rnosi a (19a) irányban forognak. A (11, 13) kerekek és a (4) tengely ékkapcsolataiban, valamint a (11, 12) kerekek fogai között elkerülhetetlen játék miatt a (4) tengely forgása nem-vitetik át az (5) tengelyre, úgy hogy'utóbbi, dacára! a (13) kerék forgásának, <21) menetfalaival még mindig az anyához fog feküdni, Ez azonban meggátolja, hogy a (4) tengely a szánt mozgassa, ha a csavarok ön-Zárók, mert mint az a csavarmeneteknek a 2. ábrából látható helyzetéből kitűnik, beszorulásnak kell beállania és így mindkét tengely megállana. Ha azonban a csavarok nem önzárók, akkor a (4a) csavarnak a (19) irányban való nyomása következtében az (5a) csavaranya ezen csavart a (19b) irányban addig forgatja, míg a (11, 12) kerekek közti játéktér, dacára a csavar (22) fölületei az anyához fekszenek, tehát a (12) kerék az (5) tengelyt tovább forgatja és az (5a) menet ismét előresiet a (4a) menet elé. Ha azonban föltesszük, hogy az (1) számon egy munkadarab vari fölerősítve, melyre a szerszám nyomása a munkadarab mozgása ellenében) mindig ellenkező értelemben hat, akkor világos, hogy különösen a szán lépcsőzetes mozgásánál a (4) és (5) tengelyek csavarjait az anyák vissza is forgathatják. Ugyanúgy a csavarok visszaforgatását a számra gyakorolt véletlen lökések is létrehozhatják. A szánhelyzetnek mindenkori pontos megállapítása tehát ezen szerkezetnél ki van zárva. A jelen találmány szerinti vontató csavarhajtásnál ezek a hátrányok önzáró hajtórészek alkalmazása által ki vannak küszöbölve, miáltal a mozgatandó géprésznek visszaható erők vagy rázkódtatások általi véletlen eltolása biztosan el van kerülve. Mint a 3. ábrából látható, a találmányi értelmében a (4) tengely az első (11) áttételi kerék mögött föl van osztva. Mindkét rész ,a fogai között bő tangentiálté játéktérrel biró (6) fogaskapcsolás útján össze van kapcsolva. Ugyanazt az eredményt elérhetjük a 4. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál is, melynél a '(4) tengely nincsen osztva és a (13) kerék a (11) kerék agyán mereven van fölerősítve; a (11) kerék pedig a (4) tengelyre akként van fölékelve, hogy a (6) ékhorony sokkal szélesebb, mint a (6a) ék, úgy hogy a két kerék és a (4) tengely megfelelő elfordulása lehetővé van téve. Az (1) szánnak a (20) irányból a (19) irányba való mozgását váltásánál, tehát a (13) keréknek a (20,a) irányból a (19a) irányba való /megfordulásánál a (6) kapcsolásban (3. ábra) vagy a (4) tengely (6) ékkapcsolatában (4. ábra) meglevő bő játék azt eredményezi, hogy az (5) tengely a (4) ten-