78059. lajstromszámú szabadalom • Légy- és rovarölőtest

tér el, hogy a légyölő kompakt alakú tömör test gyanánt van aránylag nagy fölszívóképességű anyagból kiképezve és közvetlenül egy fölfüggesztő berendezéssel ellátva. Ezen légyfogó előnyei az eddig ismert légyfogókkal szemben a következők: Az új légyfogónak, a föntebb leírt ismert légytányérokkal szemben, az az előnye,hogy tömege nagyobb,valamint hogy alakja tömörebb és zártabb, úgy hogy tömegéhez képest fölülete lehetőleg csekély és ennek folytán azt a nedvességet, amelyet valamely folyadékba, pl. vízbe vagy efélébe való merítés által szívott magába, hosszabb ideig tartja meg, mint a lapos tányér; ennélfogva ezen új testnek nincs szüksége oly alzatra, mely állandóan nedvesen tartása céljából folyadékot tartalmaz. A légytányérral ellentétben ezen test tehát szabadon fölfüggeszthető, pl. világítótestek, húzólámpák stb. középső tartókengyeleire, mivel ha már kellőképen megnedvesíthetett, illetve ha elég folyadékot szívott magába, ez a folyadék elég soká tart el ahhoz, hogy a méreganyagot a test külső felületén' a legyek által fölszívhatóan tartsa meg. Az előzőkben leírt ismert légytányéroknak továbbá még az a hátrányuk, hogy a tányér nedvesen tartására az alzatban szükséges nedvességnek az a káros mellékhatása, hogy a méreganyagot a tányérból kiszívja, úgy hogy a méreg a vízzel együtt az alzatbip beszárad. A méreghordozónak ezen kiszívását a találmány tárgyánál elkerüljük, amennyiben az új testet csak néhány másodpercre merítjük vízbe, amíg t. i. magát tele nem szívta, azután pedig fölakasztjuk, vagy fölállítjuk. Ezenfölül a testnek könnyűszerrel adhatunk tetszetős alakot és tetszetős külsőt, úgy hogy nem hat csúnyán és tetszőleges helyen állíthatjuk föl anélkül, hogy emellett oly nagy kiterjedésűnek kellene lennie, mint az enywel bevont 1 égyö;ölenek. mivetfí a legyek vagy rovarok csak rövid időre telepszenek a testre és a méreganyag fölvétele után elrepülnek. Az egyébként szintén hatásos helyeken fölfüggeszthető légyszalagokkal szemben különösen az a hátrány esik el, hogy az enyvbevonat következtében a készülék megérintése a hozzátapadás folytán kellemetlenné válik. Azon föntjelzett készülékeket illetőleg, amelyeknél a porózus anyagot egy fölfüggesztő, vagy fölállítósizerkezet veszi föl, megjegyzendő, hogy pl. már ismert az olyan, amélynél a méreghordozó a tartó átlyukgatott feneke és egy szikes között levő lapból áll. A legyeknek víg/ eféliéknek tehát a tartó fenekének hézagain át kell a szivacs által nedvesen tartott papirost megközelíteni. Ez a hatás azonban bekövetkezni nem fog, mivel a legyeknek tudvalevőleg az az igyekezetük, liogy függő testeknél a legkülső széleken tartózkodjanak, úgy hogy az esetek túlnyomó részében a tartót ismét el fogják hagyni, anélkül, hogy a mérget tartalmazó betéttel egyáltalában érintkezésbe kerültek volna. Ezen hatást azonban a találmány tárgyánál tökéletesen érjük el, mivel a fölfüggesztett test maga tartalmazza a mérget. Ha az ismert berendezésnél a szivacs kiszárad, úgy természetesen a méreghordozót képező betétlap is összehúzódik a beszáradás következtében, a fenék hézagaitól ennélfogva eltávolodik és többé el nem érhető. Teljesen máskép áll ez a ta lálmány tárgyánál. Még száraz állapotban is hat ez, mint a méreg hordozója, mivel a legyek a szívásnál igénybe vett -aját nedvességükkel pótolják a méreg hordozójának eredeti nedvességét. Másrészt ezen már ismert légyfogók egyikének olyan a kiképzése, hogy a méregtartó oly bádogtartánynak áttört feneke alatt fekszik, amely folyadékot és egy belet tartalmaz. Azonban ezen berendezésnek is meg van az a föntjelzett hátránya, hogy a test fölületének csak egy csekély része hasznosítható megölően.