78056. lajstromszámú szabadalom • Fölvágható csúcssínzár vasúti váltókhoz

- 3 — ágyazótest (45) tengelyével esik össze. A (43) csap, mely a 7. ábrán, hengeresnek van rajzolva, természetesen két olyan \h e n g e r fölületdair abba 1 is helyettesíthető, amilyenek a (48) hasítékot határolják. A találmány tárgyának sajátszerű foganatosítás! példája látható a 8. ábrán. Az 1. ábrának megfelelő elrendezés alapul vétele mellett itt olyan a berendezés, hogy a hozzátartozó tősinhez fekvő váltónyelven kiviil egyidejűleg a tősinjétől eltávolított másik váltónyelvet is elreteszeljük a (2 [22] retesz segélyével. Erre a célra itt a két (Bl, B2) tősinen még egy második, a (2 [22]) retesz másik végének befogadására való (50 [150]) nyílással ellátott (51 [151]) támasztólemez is van megerősítve és az (1 [101]) vezetőtest úgy van kiképezve, hogy a (2 [22]) retesz annak másik végéből is kitolódhatik. A váltó normális átállításakor a működés módja itt ez: Ha az (A) váltóállítórúd a (13) kapcsolórudat balra tolja, akkor az (5 [55]) szögemelők kilengenek (6 [661) tengelyük körül addig, amíg egyrészt a (2) retesz az (A) támasztólemez (15) csúsztatófölületébe és másrészt a (22) retesz a (151) támasztolemez (152) csúsztatófölületébe nem ütődik. Minthogy most az (5 [55]) szögemelők további elforgása egyelőre lehetetlen, ezért a (13) rúd további balratolódása folytán most a (Zl, Z2) váltónyelvek balratolódása veszi kezdetét, miközben a (2 [22]) retesznek az (1 [101]) vezetőtestekből kinyúló egyik vége a (15), Ml. a (152) fölületen tovacsúszik, amíg a (Zl) váltónyelv a hozzátartozó (Bl) tősinhez nem fekszik, amikor azután a (Z2) váltónyelv is a megengedett legnagyobb távolságban van a hozzátartozó (B2) tősintől A váltónyelvek ezen helyzetében a (2 [22]) retesz kinyúló vége a (15), illetve a (152) fölület (3), illetve (150) nyílásával áll szemközt, úgy hogy a (13) kapcsolórúd további balratolódása folytán az (5 ' [55]) szögemelők tovább elforoghatnak és a (2 [22]) reteszek betolódhatnak a megfelelő 3, illetve (150) nyílásba, hogy a váltónyelveket elreteszeljék. A reteszek betolódásának mértékét egyrészt a (7) és a (88), másrészt (a váltónyelvek másik végállásában) a (8) és a (77) ütközők szabják meg. Az (f) elvágás céljára az (50 [150]) nyílás egyik határolófalát engedékenynek kell ikiképezni, hogy az elreteszelt (Zl, Z2) váltónyelv elmozgását a hozzátartozó (Bl, [B2]) tősin felé lehetővé tegyük, ha a (2 [22]) retesz által az (50 [150]) nyílás ezen haíárolófalára gyakorolt nyomás bizonyos mértéket meghalad. Lehet erre a célra pl. az egyik határolófal ezen részét az (52 [152]) csúsztatóföliilettel párhuzamosan eltolható és (54 [154]) elnyírható szögekkel normális helyzetében megtartott (53 [153]) pofáknak kiképezni. Vagy lehet ehelyett olyan emelőt is elrendezni, mely az (51 [151]) támasztólemezen lévő forgási csap körül vízszintes síkban elforogni képes és szintén elnyírható szögekkel van fogvatartva helyzetében. Az elnyírható szögek helyett rugalmas ékkapcsolók is használhatók. Végül lehet ilyen ékkapcsolók és elnyirható szögek kombinációját is használni. A fölvágás művelete ezek után a 8. ábrából könnyen megérthető. Világos továbbá, hogy a váltónyelveknek fősínjüktől eltávolított helyzetükben való elreteszelésére a többi, a rajz 2—7. ábráin föltüntetett, fönt ismertetett foganatosítási példa is analóg módon berendezhető. Szabadalmi igények. 1. Fölvágható csúcssinzár egymással nem kapcsolt nyelvekkel (csúcssinekkeí) biró vasúti váltókhoz, jellemezve olyan (2 [22]) reteszek által, melyek a (Zl, Z2) vál'.'óny el veken lévő (1 [101] vezetékben, a váltóny elvek kerékvezető élével párhuzamosan, bizonyos (7, 8). illetve (77, 88) határok közt eltolhatók és melyeket mozgatószervek (szög-