78047. lajstromszámú szabadalom • Hókorcsolya-kötés

amely megfelel a láb hosszának, az (5) lemezen megerősített rugalmas (6) nyelv szolgál, amely­nek az alsó oldalán kiemelkedő peeke az (5) le­mezben kiképezett lyukon át az (f) rugóban el­rendezett (8) lyuk egyikébe illeszthető. Az U-alakú (R) kengyel (1. ábra) hátulról előre hajlik. Iiídrésze engedékeny és ¡az ¡egymással összekötött két (9, 9) szíjból áll, amelyek akkor, ha a hókorcsolya a lábon van, a lábfej hátára fekszik föl (3. ábra). Szárait egy-egy (10, 11), il­letve (10', 11) villa képezi, amelyek a (9, 9) szíjakal állanak kapcsolatban. A villaágak szabad végei szögben be vannak hajlítva és pántszerűen függnek össze a (12, 12‘) helyeken az (5) lemez hosszoldalaival. Ennek folytán az (R) kengyel (10, 11) és (10', 11‘) szárai oldalt a 6. ábrán jel­zett nyílirányokban a 7. ábrán látható helyzetbe lendííhetők ki, miáltal az (R) kengyel nyílása laposabb és bővebb lesz. Az (F) kengyel élűiről hátrafelé emelkedik. (13) dídrésze akkor, ha a hókorcsolya a lábon van, a lábcsuklót a sarok fölött átfogja (3. ábra) és ezen a helyen a lemezalakú’ (14) toldattal van ellátva ; a hídrész közvetlenül a két (15, 15') keij­­gyelszárba megy át, amelynek szögben le­hajlított végei csuklósán kapcsolódnak az (5) lemezen a (6) nyelv előtt elrendezett (16) haránt­hüvellyel. Amint az 1—4. ábrákból látható, az (F) ken­gyel (15), illetve (15‘) szárai az (R) kengyel (10) és (11), illetve (10‘) és (11‘) villa ágai között nyúl­nak át. Ilymódon a villaágak megfelelő alakítása által elérhető az, hogy az (F) kengyelnek a 4. ábrán látható nyíl irányiban való lecsappantá­­sánál (15, illetve 15‘) szárai a (10), illetve (10') villaágakra nyomást gyakorolnak és ezáltal eze­ket a (11, 11‘) villaágakkal együtt a 6. ábrán jel­zett nyilak irányában oldalt a 7. ábrán látható helyzetbe forgatják el, miáltal az (R) kengyel nyílása kibővül, míg az (F) kengyelnek a kez­deti helyzetbe való visszaállításánál annak (15, 15‘) szárai a (11, illetve 11‘) villaágakkal érint­kezve az (R) kengyelt is eredeti helyzetébe nyom­ják vissza. Ennek a hatásnak támogatására (a rajzon ábrázolt) rúgó szolgál, amely az (F) ken­gyelt az 1., 3. és 4—6. ábrákon látható helyzetben tartja és a kengyel lecsappantásánál megfeszül. A hókorcsolya használaton kívüli állapotában a részek az 1. és 4—6. ábrákon látható helyzetet foglalják el. Ha föl akarjuk erősíteni, a lábhegyet előretolva gyorsan bevezetjük a két U-alakú (F) és (R) kengyel közé, miáltal a cipősarok az (F) kengyel lemezalakú (14) toldata felé jut. Most a cipősarokkal az (F) kengyelt a 4. ábrán látható nyíl irányában lenyomjuk (2. ábra), miáltal az (R) kengyel nyílása a láb további előretolására egészen szabaddá válik és egyúttal eléggé kiszé­­lesbedik, hogy a láb gyors előremozgatásával a lábhegyet az (S) heveder alá bevezethessük. Eb­ben a helyzetben azonban a cipősarok egyben le is csúszott az (F) kengyel (14) toldatáról, úgy hogy az (F) kengyel ismét fölemelkedhetik, mi­közben egyúttal az (R) kengyelt is visszaállítja kezdeti helyzetébe. Ezzel a hókorcsolya meg is van erősítve a lábon. A valóságban ezek a műve­letek közvetlenül egymásután rendkívül gyorsan , mennek végbe, úgy hogy a hókorcsolyának a föl­­* erősítése nem igényel több időt egy másodperc­nek törtrészénél. Ha a hókorcsolyát a lábról le akarjuk vetni, az (F) kengyelt vagy a másik láb­bal, ha ez már szabad, vagy pedig más segédesz­közzel, pl. hegymászóbottal, a (14) toldatnál fogva lefelé nyomjuk, mire a lábat a kötésből hátrafelé kihúzhatjuk. A kötés a (3, 31) és (9, 9 ) szíjak állítása útján, esetleg az (5) lemeznek az (f) rúgó hosszában való eltolása útján pontosan a láb hosszához és alak­jához igazítható be. 1 Némely esetben azonban a beállításnak ez a módja nem elégséges a hókorcsolyának minden körülmény között való pontos illeszkedésére. Ezért annak elérésére, hogy az (R) kengyel villás (10, 11) és (lü:, 11') szárai is a láb két oldalához hozzásimuljanak, előnyös az (R) kengyel szárait az (5) lemezen oldalt kifelé vagy egymásfelé el­­állíthatóan elrendezni. A hókorcsolyának egy ily kiviteli alakja a 8. ábrán látható. Az (5) lemeznek (17) harántveze­­téke van ; ebbe két egymáson fekvő, harán (irány­ban mozgatható (18, 18 ) lemez illeszkedik, ame­lyekben (19), illetve (19') állítólyukak vannak és amelyeknek külső szélein a (12, 12‘) hüvelyek vannak kiképezve, amelyekbe a (10, 11) és (10', 11) villaágak végei forgathatóan vannak beil­lesztve. A rugalmas (6) nyelv a (17) harántveze­ték fölé terjed, amelynek fölső falában szintén í van az (5) lemezben elrendezett lyukkal korres­­pondeáló lyuk a rugalmas (6) nyelv alsó oldalán elrendezett pecek bekapcsolódására. Ez a pecek oly hosszú, hogy a (8) lyukak, a (19) és (19') lyukak, valamint az (5) lemezben és a (17) ha­rántvezeték fölső falában kiképezett lyukak meg­felelő kölcsönös elrendezésénél a rugalmas nyelv alsó oldalán elrendezett csap segélyével az (5) lemez az (f) rugón, valamint a (18) és (18‘) leme­zek az (5) lemezen egyidejűleg és együttesen rög­zíthetők. Az új kötés nemcsak hókorcsolyákon, hanem közönséges korcsolyákon, görkorcsolyákon és efféléken is alkalmazható. Szabadalmi igények: 1. Hókorcsolyakötés, amelyre jellemző, hogy a lábhegyet átfogó (S) heveder mögött egymást keresztező síkokban elrendezett, hídrészükkel és száraikkal a láb hátsó részét átfogó két 1——— ■ . ,1, NV0MD-

Next

/
Thumbnails
Contents